Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
174 Zöldterület, közterület lyázati szelvényt mellékeltünk erre a célra, amellyel szavazni lehet, amellyel meg lehet választani a királynőt, minden városnak a maga királynőjét. Derüljön ki a pályázatunkon, kik azok, akikért rajong az ifjúság, akikért a köszvényes huszárezredes talpra ugrik, akikre szebben ragyog a napsugár, akikéit boldogság élni és meghalni naponként kétszer: délben és este, a déli meg az esti korzón.”13 A lap számos képet közölt a vidéki korzózó hölgyekről, köztük a pécsiekről is,14 akiknek az öltözéke és hajviselete ugyanúgy az aktuális divatot követte, mint a budapesti vagy a nyugat-európai nőké, hiszen a mozifilmek és a képes magazinok terjedése következtében a divattrendek sokkal gyorsabban jutottak el a kisebb városokba, mint korábban. A külső megjelenés egy olyan vidéki városban, amilyen Pécs is volt, különösen felértékelődött a középosztály szemében, hiszen a város méretéből fakadóan az információk a nagyvárosokhoz képest gyorsabban terjedtek, valamint jellemzőbb volt a kölcsönös ismeretség, illetve felügyelet.15 Az egyén kevésbé tudott rejtve maradni a köztereken mások tekintete elől, emiatt egy bizonyos szint felett nem lehetett a külsőségeket elhanyagolni, ha az illető nem szeretett volna rossz nyelvek célpontja lenni.16 A megfelelő öltözet mellett a viselkedésre is figyelni kellett, mivel a helyi elit ezáltal különböztette meg magát az alsóbb rétegektől. A helyes és helytelen magatartásról képet kaphatunk a korabeli viselkedési útmutatókból, amelyek számtalan szabályt sorolnak fel azzal kapcsolatban, hogy mit és mit nem szabad tenni az utcákon és sétányokon.17 Ezek a könyvek a tartózkodó modort tekintették kívánatosnak, az utcán való ismerkedést és hangos társalkodást pedig elítélték.18 Azok, akik nem követték ezeket a szabályokat, feltűnést keltettek a korzón, a közönség pedig nem riadt vissza a hatóságok közbeavatkozását kérni, 13 Színházi Élet, 1924. 20. sz. 30. p. 14 Színházi Élet, 1924. 33. sz. 34—35. p; Színházi Élet, 1924. 39. sz. 52. p; Színházi Élet, 1925. 30. sz. 91. p; Színházi Élet, 1925. 32. sz. 79. p. 15 A kisvárosokban, a nagyvárosokkal ellentétben, az emberek szűkebb kört alkottak, és hajlamosabbak voltak magukat elhatárolni másoktól. Ez szoros belső összetartást igényelt, ami viszont egyben korlátozta az egyén tulajdonságainak és a szabad mozgásának a kibontakozását, hiszen minél inkább másképp viselkedett valaki a körön belül, annál nagyobb volt a kockázat, hogy szétszakítsa ezeknek a köröknek a kereteit. Emiatt a közösség kölcsönösen aggódva felügyelte az egyén teljesítményét, életvitelét, érzelmeit. Lásd Símmel 2001. 227-229. p. 16 Pécsi Lapok, 1922. november 1. 2. p. 17 Lásd Fábri 2001. 18 Magyar 2001. 206-220. p.
