Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Perényi Roland: A bűnös Népliget
166 Zöldterület, közterület ros-és kereskedősegédek, kishivatalnokok, tanítók, munkások, vagy legalábbis „munkáskülsejü” emberek szerepelnek. Az öngyilkosságok elemzéséhez is a sajtót hívtuk segítségül. Korszakunkban ugyanis az újságok rendszeresen beszámoltak a városban elkövetett öngyilkosságokról, öngyilkossági kísérletekről, így a különböző sajtótermékekből sikerült egy 157, a Népligetben elkövetett öngyilkosságból álló adatbázist összegyűjteni, amely több-kevesebb részletességgel tartalmazza az elkövetők személyére vonatkozó információk mellett az elkövetés okát, módját s ritkábban az elkövetés pontos helyét is. A rendelkezésre álló adatok kvantitatív elemzésétől, tendenciák megállapításától - részben az adatok hiányosságai miatt, részben pedig az összehasonlításra alkalmas, öngyilkosságra vonatkozó hivatalos statisztikákban rejlő számos bizonytalansági tényező miatt81 — el kell tekintenünk. Annyit mindenesetre érdemes összegzésképp megjegyezni, hogy forrásaink alapján a Népligetben az első öngyilkosságot 1894-ben, az utolsót pedig 1943-ban követték el a vizsgált korszakban, s míg az I. világháború előtti években többnyire évente 1-2 esetet regisztráltak, addig az 1920-as és különösen az 1930-as években megnőtt a közparkban elkövetett öngyilkosságok száma; a legtöbb, 11 öngyilkosságot 1934-ben követték el. A statisztikai elemzésekkel szemben a sajtóban megjelent híradások arra is lehetőséget adnak, hogy az öngyilkosság elkövetésének motivációit különkülön, esetenként is elemezzük. Természetesen erre csak azokban az esetekben van lehetőség, ahol az öngyilkosságot elkövető hagyott maga után búcsúlevelet - ezeket a sajtó többnyire teljes egészében közölte -, vagy miután az öngyilkossági kísérlet nem sikerült, a hatóságoknak volt lehetőségük kihallgatni az illetőt. A 157 öngyilkosság közül mindössze 47 esetben ismertek az indítékok. Ezek közül egyértelműen a gazdasági okok dominálnak: 27 esetben az elkövetés okai között a nyomor, a szegénység vagy a munkanélküliség szerepel.82 Olykor egészen szomorú sorsok körvonalazódnak a sajtócikkek alapján. Egy 25 éves tanító például azért lett öngyilkos 1925-ben, mert B-listázták, és elveszítette állását; a népligeti mutatványos téren működő fényképész azért vetett véget az életének 1928-ban, mert húsvétkor a rossz idő miatt kevesen látogatták a parkot; egy fagylaltárus pedig ugyancsak a rossz idő és az elmaradó bevételek miatt lett öngyilkos 1936-ban. Különösen megindító annak a 15 éves lánynak a története, aki 1931 -ben aszpirinnal mérgezte magát halálra. A lány a tudósítások szerint a ferencvárosi kiserdőben, egy földbe vájt üregben lakott 81 A statisztika problémáihoz lásd Melly 1928. 11-12. p. 82 Feltehetően az 1934-ben regisztrált 11 öngyilkossági esetnél is a gazdasági válság játszhatott meghatározó szerepet, itt viszont mindössze három esetnél ismert az elkövetés indítéka.
