Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Gidó Csaba: A vasútállomási parkok
142 Zöldterület, közterület tásba, erre a célra felmerült az Erzsébet liget területének a felhasználása is.53 Az állomás „modernizálása” végül 1972-ben következett be, amikor az állomás épületét átalakították a korabeli szocreál építészeti stílusban.54 Az Erzsébet liget minden díszétől megfosztva az utazó közönség kedvenc nyári tartózkodási helye maradt. A kommunista rendszer bukását követően területének egy részére kisebb, fából készült, a tájba nem illő üzletek épültek. A park területe mára elhagyatott „szeméttelep”, csak egy-két akác és tölgyfa, illetve a szökőkút alapzata emlékeztet a város díszét jelentő egykori Erzsébet ligetre. A Csíkszeredái vasútállomás mellett kialakított Erzsébet liget nem egyedi eset a Monarchia korában. Hasonló parkok létesültek másutt is, így például Szatmárnémetiben, ahol a vasúti hivatalnokok tekepályát működtettek. A pálya megnyitására 1905. április 25-én került sor: „Ezen létesítmény célja az intelligencia társítása és ez utón a hivatalos munkában elfáradt szellem és kedély felfrissítése lévén: az eme nemes eszmék iránt érdeklődő uraknak szerény körünkben való megjelenése szíves örömünkre leend. Gondoskodtunk arról, hogy jó hírnevű állomási vendéglősünk a tekepálya használóknak, az ételek és italok a vasutasoknak megállapított kedvezményes áron szolgáltassanak ki.”55 A vasútállomási parkok, zöldövezetek, területükön lévő gyümölcsfák és virágok példamutatóak voltak a boldog békeidők helyi polgárságának. A vasúti kertészeknek köszönhetően az erdélyi lakosság számára kevésbé ismert gyümölcsfa és virágfajták honosodtak meg. A vasútállomási parkok, őrházak melletti zöldövezetek az erdélyi kisvárosok, települések díszeivé váltak. Csíkszereda példáján is látható, hogy a város első parkja, szobra, szökőkútja, teniszpályája a vasútnak köszönhetően alakult ki és vált a helyi polgárok kedvelt helyévé. Az I. világháború ideje alatt Rácz Lajos, a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara titkára elkészítette az erdélyi vasúti infrastruktúra leltárát, illetve megfogalmazta a háború után szükséges fejlesztéseket, hálózati bővítéseket. Az 1917-es állapotokról a következőt írta: „Erdély vonalain megdöbbentő elhanyagoltságot tapasztalunk fontos városok vasúti állomásainál. Az állomási épületek és berendezéseik gyarlók, szűkek, alkalmatlanok sok helyen úgy a személyfelvételnél, mint különösen árufelvételnél.”56 A száz évvel ezelőtti állapotok jelzői sajnos ma is sok erdélyi vasútállomásra és környezetére ráillenek. A vasútállomások melletti parkok többségét felszámolták vagy nagyon elhanyagolt állapotba kerültek, a vasúttársaságok, a helyi közigazgatás és polgár53 Vofkori 2007. 95. p. 54 Vofkori 2007. 95. p. 55 Tekepálya megnyitása az állomásnál. Szatmári Napló, 2. (1905), április 23. 56. sz. 6. p. 56 RÁcz 1917. 74. p.
