Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Gidó Csaba: A vasútállomási parkok
136 Zöldterület, közterület áthágni s azt vagy a közelében fekvő ültetvényeket megsérteni mindenkinek tiltja.”29 Az 1879-ben elfogadott büntetőtörvénykönyv kimondta, hogy aki „nyilvános sétányt, kertet, útmelletti vagy más ültetvényt, azok kerítését vagy nyilvános téren létező és a közönség használatára szolgáló asztalt, padot, világításra szolgáló lámpát; végre az, aki valamely útmutatót, községi vagy mérföldjelzőt vagy jogosan felállított tilalomtáblát szándékosan megrongál vagy bemocskol: három napig terjedő elzárással és húsz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.”30 A parkok őrzése azonban már ebben a korban sem volt egyszerű. A korabeli lapokban több esetben panaszkodnak a járókelők vandalizmusára. „Számtalanszor tapasztaljuk, hogy amikor a fatelepítés terén nagy dolgot véltünk elérni, úgy úton-útfélen részint érzékhiányt sőt mondhatnék vandalizmust találunk a nép részéről; legjobban tapasztalható ez nyilvános tereken, ahol sokszor puszta virtusból meg-megfoszttatik a fásított tér vagy út a legszebb példányától, csak azért, hogy egy szívtelen kedvtelés kielégítést nyerjen.”31 Az állomási parkokat, zöldövezetet sövénnyel vették körül, az állomások területére való belépést a MÁV, illetve a Kereskedelmi Minisztérium szabályozta. 1910. január 1-jétől az új vasúti üzletszabály rendelete értelmében az állomások elzárt előrészébe csak utazásra érvényes menetjeggyel vagy pályaudvari belépőjeggyel szabadott belépni. Aki érvényes igazolvány nélkül tartózkodott az állomás területén, 1 koronát tartozott fizetni.32 Az állomási parkok védelme azonban az I. világháború idején megszűnt. A vasútállomásokat, a mellettük lévő parkokat, szabad területet katonai csapatok, sebesültek, menekültek lepték el. A háború nyomait magán viselő erdélyi vasútállomási parkok felügyelete a háború befejezését és az impériumváltást követően a román vasutas személyzet feladatkörébe kerültek. A két világháború közti erdélyi vasúti zöldövezetek, parkok történetének feltárásához újabb kutatásokra van szükség. A Csíkszeredái MÁV-állomás parkja - Erzsébet liget A történelmi Magyarország keleti peremén elhelyezkedő Csík megyét és annak központját, Csíkszeredát a vasút csak a 19. század utolsó évtizedében érte el. 29 Borosy 1990. 253. p. 30 1879. évi XL. törvénycikk. Budapesti Közlöny, 13. (1879), július 24.) 170. sz. 5881. p. 31 A faültetés jelentősége és terjesztése negyedfél évszázad előtt. Kertészeti Lapok, 25. (1910), február 2. sz. 127. p. 32 Vasúti ügyek. Csíki Lapok!!. (1910), január 1. 1. sz. 2. p.
