Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Előszó
ELŐSZŐ Budapest Főváros Levéltára és az Urbs Magyar Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége által 2017-ben szervezett VI. Magyar Várostörténeti Konferencia a „Város - liget - köztér - szórakozás” címet viselte. A városi köztér fogalma alatt legáltalánosabban az épületek által szabadon hagyott és elvben bárki számára szabadon megközelíthető területeket érthetjük. Ezek ugyanakkor a városi élet lényegét alkotó érintkezések, találkozások, konfliktusok, tapasztalatok, többek között a szórakozás nyilvános helyszínei is, amelyek döntő szerepet játszanak a városlakók helyi társadalommá szerveződésében, az identitás és a városokról alkotott képek, benyomások, bárminemű reprezentációk formálódásában. A térbeliség, térhasználat kérdése az utóbbi negyedszázad nemzetközi és hazai várostörténeti kutatásának egyik kiemelt területe, mely számos innovatív megközelítést ösztönöz - gondoljunk csak az úgynevezett „térbeli fordulat” jegyében született kérdésfeltevésekre. Immár két évtizede, hogy napvilágot látott a kifejezetten városi térhasználattal foglalkozó első jelentős hazai monográfia, Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten 1870-1940 (Budapest, 1998.) című munkája. A háromnapos konferencia gazdag anyaga igazolta a téma iránti nem lanyhuló érdeklődést, egyben azt is, hogy a várostörténészek és a várossal foglalkozó más tudományterületek közötti termékeny párbeszéd egyik leginkább kínálkozó terepe a városi tér interdiszciplináris kutatása. A konferencia előadásain alapuló tanulmányokat az Urbs két kötetében jelentetjük meg. Jelen kötetben a zöldterületekkel foglalkozókat gyűjtöttük össze. (Külön szekciót szenteltünk a budapesti Városliget történetének, az itt elhangzott előadások egy része önálló kiadványban fog megjelenni.) A városi köztér sajátos típusát jelentik a nyilvános kertek és parkok, amelyek legutóbbi időkig a hazai várostörténeti kutatás viszonylag elhanyagolt területei voltak. Holott különösen jó terepet kínálnak annak tanulmányozásához, hogy miként hatják át egymást a téralakítás és térhasználat fizikailag megragadható és szimbolikus elemei. A szerzők különböző települések különböző léptékű és funkciójú zöldterületeit vizsgálják, különböző időszakokban. Az írásokból kibontakozik, hogy a zöldterületek létesítése és fenntartása mennyire komoly, erőforrás-igényes vállalkozás volt a múltban is, és hogy az ezzel kapcsolatos döntések, motivációk, konfliktusok felfejtésén, a zöldterület-használati szokások önmagában is érdekes vizsgálatán keresztül mennyi mindent megtudhatunk a város társadalmáról, szellemiségéről is. A szerkesztőség
