Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Lupescu Radu: A politikai állásfoglalás művészi megnyilvánulása Kolozsváron a 15. század közepén
10 Királyi, fejedelmi jelenlét zentáció méltó emlékének tekinthetjük. E csempék az általuk felidézett gazdag szerkezeti és épületplasztikai formák, illetve a heraldikai eszközök pregnáns igénybevétele következtében a korszak kulcsfontosságú emlékei.2 Tény, hogy V. László akut pénzhiánya jelentős korlátokat szabott művészetpártolásának. Ellenben Hunyadi János éppen akkoriban építkezett a legnagyobb lendülettel a vajdahunyadi váron. Mint Gerevich László megjegyezte „a Zsigmond- és Mátyás-korszak gótikáját Hunyadi János építkezései kötik ösz- sze.”3 A figyelem tehát arra a Hunyadira terelődött, aki V. László gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetét idézte elő. Az V. László köréhez sorolható művészeti megnyilvánulásokat azonban nem tudhatjuk le a fentebb említett emlékkel. Ő volt az a király, akinek tábora a művészetet propagandaeszközként használta fel, és így indirekt módon V. László nevével és korával további művészeti produktumokat lehet összefüggésbe hozni. Azoknak a táboráról van szó, elsősorban városi közösségekről, akik az 1440 utáni polgárháborús években, majd pedig I. Ulászló halála után a Habsburg oldalon álltak. A Luxemburgi Zsigmond alatt virágkorát élő heraldikai kultúra Utószülött László korában látványosan tört ismét a felszínre, figyelemre méltó emléket állítva a helyi lojalitás művészi megnyilvánulásának. Kolozsvár a 15. század közepére a politikai állásfoglalás művészi megnyilvánulásának egyik reprezentatív településévé vált. Ugyan még nem számított Erdély legfontosabb városának, története azonban erősen összefonódott az országos jelentőségű eseményekkel. A többi városhoz hasonlóan a 15. század Kolozsvár esetében is a nagy építkezések százada volt, amikor javában folyt a plébániatemplom építése, megkezdődött a domonkos, majd pedig a ferences kolostor építése, a polgárházak későgótikus átalakítása, és mindezt átkarolta az újonnan épülő legfontosabb városi szimbólum: a városfal. A fennmaradt emlékek tükrében a politikai reprezentáció sajátos eszközévé vált úgy a várfal, mint a plébániatemplom, a század vége felé pedig a Mátyás király által alapított ferences kolostor is. A várfal építése 1405 körül vette kezdetét, amikor Luxemburgi Zsigmond nem csak kibővítette a város kiváltságait, hanem megengedte az új várfal építését is. A munkálatok gyors előrehaladását nem csak írott források, hanem a tornyokon elhelyezett címeres emlékek és évszámos feliratok is igazolják. A 15. századból négy ilyen emléket ismerünk, ezek közül azonban sajnálatos mó2 Az egyes kályhacsempe-típusokon előforduló címerábrázolások alapján Holl Imre a budai archetípust 1454-1457 közöttre datálta (HOLL 1958. 264-266. p.; HOLL 1998. 178. p.). 3 Magyarországi művészet 1956. 231. p.
