Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Rüsz-Fogarasi Enikő: Nagyszeben, a szászok „fő”városa?
Rüsz-Fogarasi Enikő: Nagyszeben, a szászok „fokvárosa? 55 és Brassóban 1567-től,37 Besztercén 1568-tól.38 Az osztásokról készített jegyzőkönyvek is az osztóbírók megjelenése után egy-két évvel indultak. Minden szász városban a városi tanács nevezte ki az osztóbírákat, számuk és tevékenységi területük megszabásában azonban némi eltérést észlelhetünk. A sokszor nagyon bonyolult ügymenet és a családi vagyon felosztása megkövetelte olyan személy vagy személyek jelenlétét, akik jogi ismeretekkel rendelkeztek, vagyis tisztában voltak az osztás szabályaival és menetével. Ezért nem bármelyik esküdtet nevezték ki esetenként erre a feladatra, hanem a városi magisztrátus soraiból választottak alkalmas személyt. Később már nem egy alkalomra, egy elosztás idejére szólt a megbízásuk, hanem meghatározott időre, amely alatt az osztóbírák feladata lett mindenféle vagyoni elosztás a városban. A szász városokban általában két vagy négy osztóbírót választottak, akik egy-egy városrészért feleltek, de az osztásnál általában mindannyian jelen voltak. Kolozsváron a paritási szabályok tiszteletben tartása érdekében nyolc osztóbírót választottak.39 Az „Eigenlandrecht” örökösödésre vonatkozó szabályainak alkalmazását az osztóbírák szavatolták, másrészt maguk az osztóbírák is a szász városok öröklési mechanizmusainak a legfontosabb mozgatóivá és szereplőivé váltak.40 A szász városokban az osztóbírák tevékenysége nyomán gazdag forrásanyag keletkezett és maradt fenn a kutatók rendelkezésére. Az osztályjegyzőkönyvekben osztálylevelek, osztást elismerő nyilatkozatok, végrendeletek, házra, földre vonatkozó adásvételi szerződések, záloglevelek, házfelbecsülések, adósságjegyzékek, kifizetési elszámolások is találhatóak. Ez az intézmény a szászok közösségében általánosan elfogadottá vált, de a már nem a szászok közösségéhez tartozó Kolozsvár jogalkotására is hatott, igaz ugyan, egy kicsit megkésve. Az 1603-ban elfogadott Successioról való Traktátus révén Kolozsváron is meghonosították az osztóbírák intézményét.41 Itt is az osztóbírák lettek az örökösödési folyamatok levezénylésének kulcsemberei. Az osztóbírák intézményének megjelenése és tevékenysége az előzőekben foglaltak ellenére nem a központi Nagyszebenből jövő modell alapján történt, hanem szinte egy időben egyszerre több helyen indult útjára, bizonyára az első bonyolultabb, esetleg egy válást követő birtokfelosztási ügyre adott válaszként. Végül, amennyiben a feltett kérdést próbáljuk megválaszolni, azt, hogy mennyiben tekinthető Nagyszeben a szászok „fő”városának, az egyértelmű, 37 MÜLLER 1941.282. p. 38 DAHINTEN 1988. 240. p. 39 SZEGEDI 2006. 431-437. p. 40 RÜSZ-FOGARASI 201 1. 27-36 p.; KOVÁCS KISS 1997/VI1., http// www.korunk.ro . 41 Kovács Kiss 2001.27. p.
