Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata... 35 náció templomhasználatát, illetve a püspökválasztást szabályozta,47 pótolta az 1458-as unió egyik hiányosságát is a százférfiak választásának rendjében. A centumvirek testületének tagjait az oklevél értelmében az adott náció választotta, ezzel is alátámasztva azt a tényt, hogy a kora újkori Kolozsváron az etnikai csoporthoz való tartozás a hatalomgyakorlás legitimitásának jogi fogalmává vált.48 Kiss András megfogalmazásával élve, az egyházi paritás bevezetése a városigazgatás kiteljesedését jelentette.49 Ahogyan azt I. János király esetében megállapítottunk, a város és központi hatalom közti viszonyt döntően befolyásolta egy harmadik félhez viszonyított helyzet. II. János (Zsigmond) király és Kolozsvár viszonyában is találunk olyan pontokat, amikor egy harmadik fél miatt feszültség keletkezett vagy keletkezhetett a város és az udvar között. 1568-ban a városi tanács paráznaság vádjával halálra ítélte és kivégeztette Brassai János nemest, királyi szolgát. Az igen gyors és kemény ítélet arra enged következtetni, hogy a városban tartózkodó nemes több alkalommal megsértette a polgárok jogait, ellenszegült a város törtvényeinek, ami a kora újkori városvezetés egyik legérzékenyebb problémáját jelentette.50 Egy ellene emelt panaszból kiderül, hogy Brassai nem volt hajlandó engedelmeskedni a tanács rendeletéinek. A konfliktus olyannyira elmérgesedhetett, hogy a város a királyi tábla előtti perbefogásra készült. Az elkövetett paráznaság valószínűleg az utolsó csepp volt a pohárban, s igen heves indulatokat gerjesztett a városban. A halálos ítéletet meghozó bírót és a tanácsot a királyi tábla előtt perbe fogták, a király fej- és jószágvesztésre ítélte őket.51 Érdekes lenne belegondolni, hogy hogyan döntött volna II. János (Zsigmond), ha a városi bíróság jogsértés nélkül, azaz a kellő perrendtartás szellemében ítélkezett volna Brassai felett, s úgy találta volna bűnösnek? Az ítélet indoklásában ugyanis nem az áll, hogy a városi bíró és a tanács a nemes ember sarkalatos jogát (megkoronázott fejedelmen kívül senki hatalmának nincs alávetve) sértette meg, hanem az, hogy kellő vizsgálat és perrendtartás nélkül mondták ki a halálos ítéletet. A fejedelem tehát elismerte a városvezetés azon jogát, hogy a város falain belül lakó nemesek felett ugyanolyan hatalmat gyakoroljon, mint polgári származású lakói felett. Az 47 Ennek értelmében a püspököt élethossziglan választotta váltakozva a két náció, a nagy- illetve kistemplomot pedig a politikai paritással megegyezően használták egyik évben a szászok, másikban a magyarok. Fase. J. nr. 26. JAKAB 1888a. 80-88. p. 48 KISS 2003. 171. p. 49 Uo. 50 Nemesek és város kapcsolatáról lásd PAKÓ 2008. 51 JAKAB 1870a. 135-136. p.; Fase. II. nr. 18.
