Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
26 Királyi, fejedelmi jelenlét ben, az udvartartásban, vagy azt állítani, hogy a városok és a király/fejedelem közötti viszony jelentőségében hanyagolható lenne. Kolozsvár 16. századi fellendülését, a geopolitikai helyzet változásán túl, például a Szapolyai-házzal való jó kapcsolatának is köszönhette. Jelen tanulmány a város levéltárában fellelhető források, elsősorban jogbiztosító oklevelek számbavételén és vizsgálatán keresztül próbálja feltérképezni a város, jobban mondva a városvezető elit és központi hatalom kapcsolatát. Mivel valamennyi kiváltság tételes számbavétele és bemutatása terjedelmi korlátokat bontogatna és a szöveg dinamikáját is lassítaná, a levonható következtetéseket viszont nem befolyásolná, ezért a tanulmányhoz csatolva rövid, kivonatos formában közlöm a fennmaradt iratokat. *** A város és I. János király (1526-1540) szövetségi viszonya legfontosabb írásos emlékének az 1527-ben kiadott, az aranybeváltó kamara és pénzverde Kolozsvárra való áthelyezését biztosító oklevelet tekinthetjük. S nem csupán azért, mert ebben az iratban dicséri a város iránta tanúsított hűségét,2 hanem mert a biztosított jogok igen nagy jelentőséggel bírtak, mind a városlakók, mind pedig a király szempontjából. A mohácsi összeomlást követően az erdélyi önálló pénzverés politikai szükséglet is volt, a központi hatalom fokozott szerepét erősítette, és biztosította a hadi kiadások fedezetét.3 Éppen ezért Szapolyainak sem volt mindegy, hogy az igen jelentős pénzromlás időszakában hol verik aranyforintjait. így a Ferdi- nánd-párti Szebenből a Szapolyai oldalon álló Kolozsvárra áthelyezett aranybeváltó kamara és pénzverde János király számára stratégiai szempontból sem volt elhanyagolandó tény, azon túl, hogy a szorosabb ellenőrzés mellett az országrész gazdasági érdekeit is szolgálta. A város szempontjából tekintve ez az intézkedés mindenképp a legjelentősebb gazdasági intézkedések közé tartozott, még akkor is, ha Kolozsvár csak időszakosan gyakorolta ezt a jogot. Elsősorban az ötvösök és az ötvösmesterség felemelkedését szolgálta az 1527. évi oklevél. Az ugyanazon évben kelt másik kiváltságlevél, melyben a király megtiltotta idegen készmhák Kolozsvárra való behozatalát, egy másik jelentős kézműves 2 „Soli ciues et incole Ciuitatis huius nostre Coloswariensis inter omnes Ciuitates Saxonum inventi sunt. Qui non precio, non promissis, non persuasionibus, non motu, non denique ullo calamitatis terrore.” JAKAB 1870. 368-369. p. 3 HUSZÁR-PAP-WINKLER 1996. 18. p.
