Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)

Műhely - Deák Ernő: Magyar várostörténet 1780–1918. Összehasonlító adatok alkalmazása a városfejlődés kutatásában

262

Műhely

Egy másik összeállítás név szerint is szemlélteti ugyanezen belső szerkezetet, nevezetesen azt, milyen átcsoportosulások mentek végbe a megadott több mint egy évtizedben. A 20 000 főnél több lakosú települések összetételében és sorrendjében 1-től 33-ig alig történt lényeges változás, mindemellett láthatók a nagyságrendi eltolódások: míg az 50 000 főn felüli négy város Pozsony kivételével megőrizte helyezését, a többi hét esetében három a 3. csoportból emelkedett a 2.-ba. A fejlődőképesség arányai a növekedési mutatók szerint csakis a felsőbb kategóriákban tűntek ki. A hét osztály összetétele és növekedési arányai 1857-1869 között:

Települések

száma

Az összlakossághoz viszonyított aránya

A 2000-en felüli településeken belüli aránya

Népességük

növekedése

1857-1869

1. osztály 50 000 felett

4

0,30%

6,22%

31,10%

2. osztály 30-50 000

7

0,53%

4,54%

16,25%

3. osztály 20-30 000

21

1,59%

7,81%

15,76%

4. osztály 10-20 000

54

4,08%

12,36%

13,24%

5. osztály 5-10 000

166

12,54%

18,36%

11,51%

6. osztály 3-5000

380

28,70%

23,42%

9,41%

7. osztály 2-3000

692

52,26%

27,29%

6,67%

Mindemellett nem árt tudni, hogy az 1869-ben számlált 1324 település közül 196 csak 1857 után lépte át a kétezres határt. A fenti számok beszédesen mutatják a magyarországi településszerkezet összetételét és felépítését: a 2-5000 lelket számláló 1072 lakóhely a településeknek több mint 4/5-ét alkotta, lakosságuk aránya meghaladta az 50%-ot, ugyanakkor a népesség növekedése