Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Magyar Várostörténeti Atlasz - Szende Katalin: Magyar Várostörténeti Atlasz: Feladatok, eredmények, perspektívák
190 Magyar várostörténeti atlasz lődési mintázatokat is könnyebben megfigyelhetjük, és még az egyes városok alaprajzi változásait is könnyebben értelmezni tudjuk az összehasonlító vizsgálatok segítségével. Ennek a célnak az eléréséhez a térképek azonos léptéke (mindenekelőtt az alaptérképek 1:2500-ban megállapított méretaránya)8 - a szó konkrét és átvitt érelmében egyaránt - igen fontos követelmény. A magyar kutatásban történeti városatlasz - vagy saját kifejezésével élve „városalaprajz-atlasz” kiadását Szűcs Jenő már 1966-ban, az Akadémia Történettudományi Bizottságának a várostörténet aktuális kérdéseivel foglalkozó vitaülésén felvetette. A korszak érdeklődésével összhangban figyelme elsősorban a városfejlődés kezdeti szakaszára összpontosult: „A magyar városfejlődés kezdeteinek, első szakaszainak vizsgálata, a várostípusok különválasztása, alapvető jegyeinek megállapítása (...) nem képzelhető el az elmélyült, komplex módszerekkel folytatott városalaprajz-kutatások [kiemelés az eredetiben] nélkül. (...) Hosszú idő óta hangoztatott elemi igénye a magyar várostörténeti kutatásnak egy városalaprajz-atlasz elkészítése.” - írta.9 Mégis további négy évtizedet kellett várni arra, hogy Szűcs kívánsága - legalább részben - teljesüljön. A 2000-es évek elején végre sikerült - az osztrák atlasz-munkacsoporttal, valamint a fent említett münsteri intézettel történt kapcsolatfelvétel után, a 2004 és 2008 közötti időszakban OTKA-pályázat (T 46866) keretében - beindítanunk a munkát. A projektet, amelyet az MTA Történettudományi Intézete fogadott be, 2007 novemberében bekövetkezett haláláig Kubinyi András akadémikus irányította, aki már korábban, a Nemzetközi Várostörténeti Bizottság tagjaként megismerkedett az atlaszsorozattal, és egyetemi oktatói munkájában is gyakran hivatkozott a külföldi példákra.10 Tőle a projekt lezárásáig a jelen sorok írója vette át a munkát. Az első körben feldolgozásra kiválasztott városok listájának összeállításánál arra törekedtünk, hogy történeti és morfológiai szempontból egyaránt minél változatosabb sort állítsunk össze. A négy kijelölt város között így megtalálhatók voltak szabad királyi városok (Buda - Végh András feldolgozásában, Sopron - Jankó Ferenc, Kücsán József és Szende Katalin feldolgozásában) és mezővárosok (Kecskemét - B. Sárosi Edit feldolgozásában, Sátoraljaújhely - Tringli István feldolgozásában) is, földrajzi megoszlás szerint pedig hegyvidéki és alföldi, folyóparti és határszéli városok egyaránt. Buda esetében, amelynek feldolgozása nagy területénél és országos jelentőségénél fogva a legnagyobb munkát jelenti, elsőként csak az 1686-ig terjedő időszakot vettük fel a programba, amelyet majd a további pályázati ciklusokban követnek a későbbi időmet8 EHBRECHT 2013.; CLARKE 2008. 9 RÚZSÁS-SZŰCS 1966. 10 SZENDE 2008. 23-24. p.
