Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században
Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században 173 már a 16. században felépülhetett,52 ezt követően újították meg. 1641-ben a kézdivásárhelyiek a városra kiszabott adók csökkentését kérték a fejedelemtől, arra hivatkozva, hogy „csak arra sem vagyunk elégségesek az sok fogyatkozás miá(n) hogy templomunk tornyát meg tudgyuk héjáztatni”.53 A panaszok ellenére a 17. század első fele, a Bethlen Gábor és a Rákócziak uralkodása által fémjelzett erdélyi aranykor a kereskedelmi útvonalak mentén fekvő mezőváros számára is a gazdasági fellendülés időszakát jelentette, ami a város kézművesei társulásainak számában is megmutatkozott: a tímárok 1572- ben megalapított céhe ezekben az évtizedekben a csizmadiákéval (1638), szűcsökével (1649) és fazekasokéval (1649) egészült ki.54 A töretlen fejlődéshez hozzájárult az is, hogy a Háromszéket 1658-ban, majd három évvel később ismét pusztító török-tatár seregek elkerülték a mezővárost. Kézdivásárhely a 17. században vonzó, és székelyföldi viszonylatban gazdag református egyházközség volt, melynek iskolája a legfontosabb városi iskolák között szerepelt 1639-ben, rektorának javadalmazásáról, zsinati hozzájárulással, a püspök személyesen gondoskodott.55 Az akkor még elemi szintű oktatást biztosító iskolának a század elején két oktatója volt: István deák és János deák,56 közülük utóbbi azonos lehet azzal a János pappal, akit 1606-ban57 és 1608-ban58 a város prédikátoraként említenek a források. Az iskolamesterek ebben az időben gyakran kerültek ki helybéliek közül, így 1632-ben kézdivásárhelyi Szabó Márton deák,59 Kézdivásárhelyi István deák alias Borbély pedig 1643-ban.60 Az eklézsia jelentőségét mutatja az is, hogy a lelkészi állás betöltésében a kor jelentős nyugat-európai egyetemein tanult diákok előnyt élveztek, többségüket az egyházmegye esperesének is megválasztották.61 Kézdivásárhelyen a század derekától a kor több kiemelkedő egyházi értelmiségi képviselője szol52 Harangjai az 1834. évi tűzvészkor pusztultak el. Az egyház levéltárában nem találtunk ezekre vonatkozó részletesebb feljegyzést. 53 KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 261. 54 A várost oltalmába vette I. Rákóczi György is, midőn 1639-ben és a következő évben is meghagyta a Szász Univerzitásnak, hogy a ruházat és kereskedés számára való len és kender vásárlásában őket ne akadályozzák. (KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 233.) Az erre vonatkozó rendeletet 1662-ben 1. Apafi Mihály is megerősítette (KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 410.), ugyanakkora fazekas céh kiváltságait is megújította 1673-ban. (SZŐCSNÉ GAZDA 2009. 599. p. Az oklevelet a Székely Nemzeti Múzeum őrzi.) 55 BŐD 1999. 47. p.; BENKŐ J. 1778. II. 302. p. 56 KvOL Fond 74, Fase. VII. 12., 32. p. 57 KvOL Fond 74, Fase. VII. 47. p. 58 COROI 1998. 22. p. 59 KvOL Fond 74, Fase. VII. 3. p. 60 KvOL Fond 74, Fase. VII. 37. p. 61 JUHÁSZ 1947. 57. p.
