Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
Szabó András Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar besztercei látogatásai 131 sebb hányada - például az udvari familiárisok egy része - nem is tartózkodott állandó jelleggel az uralkodó mellett.9 A fejedelemi kormányszerveket szintén az udvar részének tekintjük, az egykorú besztercei számadások gyakorlatias szemléletét követve, amelyek rendszeresen az udvamép részeként sorolják fel a kancelláriai és kincstári tisztviselőket. (Világos azonban, hogy e személyek nem számítottak minden szempontból udvaroncnak.10 11) Elvileg elfogadhatónak tartjuk azt a művészettörténeti-kultúrtörténeti ihletettségü meghatározást is, amely az udvar reprezentációs funkciójából kiindulva a fogalmat határozottan egyetlen helyhez, a legjelentősebb rezidenciához köti." Ez a definíció a szó alapjelentésére épít, és az udvart lényegében a székhellyel illetve a székhelyen tartózkodó személyi állománnyal azonosítja. A 16-17. századi Erdély esetében a sedes principalis általában Gyulafehérvárt jelenti, amelyet maguk a fejedelmek is székhelyüknek neveztek.12 Logikus, hogy a Gyulafehérvárról kimozduló, és az ország városait meglátogató fejedelem kíséretét az utóbbi értelmezés szerint csak udvamépként vagy udvartartásként említhetjük. Vitathatatlan az is, hogy minden utazás alatt a „fővárosban” marad az udvar egy kisebb hányada, így például az udvari katonaság egy része. A gyulafehérvári uradalom gazdasági 9 JENEY-TÓTH 2008. 145. p.; JENEY-TÓTH 2009. 179. p. Ugyanez igaz a fejedelmi lakosztályba bejáratos személyek heterogén, bejárókat, udvari familiárisokat és főembereket egyaránt magába foglaló csoportjára (cubicularii). 1645. április 29-én például bükkösi Kemény János, Fehér vármegye főispánja, fogarasi főkapitány, kincstartó, táblai ülnök és a fejedelem generálisa cubiculariusként és egyben aulae familiárisként szerepel. Kemény nyilvánvalóan tagja az udvarnak, de ahogy tisztségei is mutatják, nincsen állandó jelleggel az uralkodó tartózkodási helyéhez kötve. MNL OL F 1. Gyulafehérvári Káptalan hiteleshelyi levéltára - Libri regii. 24. kötet 147-148. p. 10 JENEY-TÓTH 2011.33. p. - Ahogy azt az intézmények neve jelzi, a kora újkori bécsi császári udvarban szintén a tágabb értelemben vett udvartartás (Hofstaat) részének tekintették a központi kormányszerveket: az Udvari Kamarát, az Udvari Haditanácsot és az Udvari Tanácsot (Reichshofrat). HENGERER 2004. 30. p.; RITTER 1917. 65. p. 11 Ez a meghatározás olvasható ki például Vígh Éva tanulmányából, aki az udvart az állam szimbolikus képének, politikai központjának tekinti, erőteljesen hangsúlyozva a reprezentatív funkciót. A 16-17. század helyszínhez kötött itáliai udvaraira, mint ideáltipikus udvarokra természetesen jól illik a fenti definíció, ám más területekre véleményünk szerint nem általánosítható. Igaz, erre maga a szerző sem tesz javaslatot. VÍGH 2004. 29-34. p. Erdősi Péternek a Báthory-korral foglalkozó értékes tanulmányaiban - igaz, formális meghatározás nélkül - szintén a székhely és az udvar következetes azonosításával találkozunk. Pl. ERDŐSI 1995. 12 Pl. 1652. március 31. Gyulafehérvár. II. Rákóczi György Batthyány Ádámnak: „Eddig is kellett volna jámbor szolgáinkhoz mutatott kegyelmed jóakaratját megköszönnünk, kit el sem akartunk múlatni, de megérkezések után ottan hamar éré véletlen szomorúlag az mi édes öcsénknek halála, kinek hideg teste botban tétele után elindulván Fogarasbúl, megbetegedvén mi is, úgy hoztak ide székes helyünkben." MNL OL P 1314. Batthyány család - Missiles. No. 39269. (89. d. 4886. tekercs).
