Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Lupescu Radu: A politikai állásfoglalás művészi megnyilvánulása Kolozsváron a 15. század közepén
Királyi, fejedelmi JELENLÉT LUPESCU RADU A POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS MŰVÉSZI MEGNYILVÁNULÁSA KOLOZSVÁRON A 15. SZÁZAD KÖZEPÉN A 15. század közepén Kolozsvár a politikai állásfoglalás művészi eszközökkel való kinyilvánításának a maga nemében egyedi központjává vált. Ezt részben az országos eseményekből fakadó külső tényezők, másfelől pedig a város belső politikai megosztottsága idézte elő. A nagy építkezések korát élő város a korszak bonyolult politikai életének hű tükre lett, a jelen dolgozat célja pedig éppen a politikum és a művészi produktum közötti szoros kapcsolatrendszer feltérképezése. Luxemburgi Zsigmond halála után a magyar történelemnek konfliktusokban igen gazdag periódusa következett, amikor nem is annyira az uralkodók, mint inkább az ország bárói játszották a főszerepet. E korszak három királya közül (Albert, I. Ulászló és V. László) kétségtelenül V. László jutott a legkiszolgáltatottabb helyzetbe. Nem csak Magyarországon tizedelték meg hatalmát, hanem Csehországban is, az Osztrák Örökös Tartományokban pedig két nagybátyja igyekezett őt háttérbe szorítani. 1453-as magyarországi hazatérésének mindenki örvendett, mivel egyfelől ismét volt királya az országnak, másfelől minden maradt a régiben, azaz az országnagyok megtartották korábbi hatalmukat. A királyi jövedelmek és a királyi várak egy része Hunyadi János kezén volt, ami pedig a királyi hatalomból maradt, azzal Ciliéi Ulrik sáfárkodott. 1456-ban, néhány hét leforgása alatt ugyan mindkettőjüktől megszabadult, azonban egy évre rá ő is meghalt, alig 17 éves korában. Az udvari művészet feltámasztása ügyében mindössze öt év állt a rendelkezésére, hogy a folytonos politikai és gazdasági kihívások közepette tovább fonja Zsigmond nagyarányú mecenatúrájának legalább a töredékét. Ez annál is sürgetőbb volt, mivel, amint írta „atyai házainkat mindenütt üresen találtuk... Mivel megszégyenítő volna, ha a király Magyarországba visszatértekor palotáit üresen találná, kívánja, hogy azok illően fölszereltessenek”.1 Úgy tűnik, uralkodásának egyetlen látványos terméke valóban berendezési tárgy: a lovagalakos kályha, illetve kályhák. Nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a heraldikai szimbólumokkal felvértezett modell országos karriert futott be, a királyi repre1 Az uralkodó 1454-ben kelt rendelkezését idézi: FRAKNÓI 1896. 134. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV Vili. 2013. 9-23. p.
