Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - H. Németh István: Várospolitika új utakon. Az abszolutista jellegű várospolitika jellemzői a Magyar Királyságban a 17–18. század fordulóján
294 Folyamatosság és újjászületés létre. A legnagyobb figyelmet a hátralékoknak szentelték, mivel ezek egyrészt a városok gazdasági helyzetét rontották, másrészt pedig az adósok fizetőképességét.20 A beszállásolás problémája A városok nagy része számára a 17. század végéig ismeretlenek voltak azok a problémák, amelyeket a helyben állomásozó katonaság okozott. A városokba áramló nagy létszámú helyőrségek jelenléte okozta az első problémát, mivel számukra szállást és ellátást kellett biztosítani. Kassa vagy Varasd számára ezek a problémák nem voltak újak, de az összes szabad királyi város számára igen. A beszállásolt katona közvetlenül szállásadóitól szerezte be a neki járó hadiadóban elszámolt élelmiszert, valamint a beszállásolással együtt járó ellátást: a szálláson kívül ágyat, ágyneműt, fát, sót, gyertyát és élelmet, valamint konyhai eszközöket kellett adni. A katonaság és azok lovainak ellátását szintúgy a városnak kellett biztosítania, és ennek legegyszerűbb és legolcsóbb módja az volt, ha a város birtokain termelték meg az ehhez szükséges gabonát, húst és bort.21 A kamarai biztosok ezért különleges figyelmet szenteltek a katonaság részére lefoglalt legelőknek és réteknek, valamint a szántók és szőlők állapotának, amelyek így különösen fontossá váltak. A kamara igyekezett tovább bővíteni azon jövedelmek körét is, amelyeket a házipénztár helyett a hadiadópénztárba kellett fizetni.22 A városi gazdálkodás szakszerűsítése, ellenőrzése A városi gazdálkodás állami felügyeletének legkarakterisztikusabb eleme kétségtelenül a városi számadások felülvizsgálata, majd ezt követően olyan igazgatási struktúra és számviteli fegyelem kialakítása volt, amely során a gazdálkodás egyes elemeit a kamarai tanácsosok igyekeztek korszakuk gazdaságelméleteihez is igazítva szabályozni.23 Lényegében nem történt más, mint hogy 20 Gárdonyi 1945.; Nagy 1956.; Nagy 1957. 21 Nagy 1956. 37-45., 48^19. p.; NÉMETH 2008d.; NÉMETH 2009. 22 MOL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29., 1734. No. 4. 23 A német és az osztrák tartományi városok tendenciáiról lásd: AUMÜLLER 1950. 15-18. p.; BRUNNER 1955. 7-35. p.; GUTKAS 1965. 59-76. p.; KELLENBENZ 1965.; MOHNHAUPT 1965.; SIGLOCH 1977. 118-1 19. p.; QUARTHAL 1980. 117-219. p.; GERTEIS 1986. 73-
