Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
78 Udvar - Város - Főváros majorságok, vadászházak is, mint pl. Plaisance, Beauté, Saint-Mandé, Conflans, Charenton, hogy csak a Vincennes-hez közelieket említsük. * * * Ha most össze akarjuk hasonlítani a magyar viszonyokat a Londonról és Párizsról leírtakkal, először is meg kell ismételnünk a korábban már elmondottakat. Vagyis, hogy a két utóbbi ugyanúgy több központ közül nőtte ki magát a legkedveltebb királyi székvárossá, majd fővárossá, mint az Buda esetében történt, azzal az eltéréssel, hogy ott mindez jóval korábban ment végbe. Igaz, mindkettő a szó szoros értelmében véve is antik alapokra építő város volt, ahol már az uralkodói székhelynek is fizikai előzménye volt. Budánál azonban hangsúlyoznunk kell, hogy nem organikus fejlődés eredményeként jött létre, hanem- alapított város révén - mintegy a „semmiből” indult, jelentős időbeli hátránynyal, s emellett még a királyi székhellyé válás felé sem egyenes úton haladt. (Más kérdés, hogy közvetlen elődje, Óbuda mégiscsak végigjárta a „történelmi törzsfejlődés útját”, s eljátszhatnánk a gondolattal, mi lett volna a sorsa, ha a tatárjárás nem teremt egy fajta tabula rasât a magyar városfejlődésben.) Ehhez képest Buda hamarabb lett „fő város” - értsd az ország legtekintélyesebb városa - mint állandó király székhely, ahol a királyi udvar szervei folyamatosan működtek. Ha most a királyi „székhelység” szűkebb, fizikai értelemben vett lecsapódását, azaz a királyi lakhelyek - paloták, várak - formáját, elrendezését nézzük, akkor mind hasonlóságot, mind különbséget találunk. Az az első pillanatban talán furcsának tűnő helyzet, hogy Budán átmenetileg egyszerre két, Visegrá- don három eltérő - városi palota és egy vár - jellegű rezidencia létezett, egyáltalán nem számított kivételesnek, sőt, mondhatni inkább tipikusnak tűnt. A Londonban, pontosabban a Westminsterben álló angolszász királyi palota mellé nem sokkal a normann hódítást követően felépült a Tower, sőt, még (egy vagy) két további erődítmény, amelyek azonban nem rezidenciális célokat szolgáltak. Mindezeket a 15. század végén, 16. század elején több, kifejezetten a kényelem szempontjainak megfelelő királyi lakhely követte. Hasonló folyamat zajlott le Párizsban. A Palais mellé a 12-13. század fordulóján emelték a Louvre rezidenciának is alkalmas erődítését, majd 1360 után - ennek mintegy ellenpontjaként- az Hôtel Saint-Polt, amelyhez képest még a csak gyengén erődített Palais is inkább várkastélynak tűnhet. Jellegében ennek nálunk a jelen visegrádi városi palota felelt meg. (Hasonló példákat Prágánál is említhetnénk, ahol - legalábbis a 14-15. század fordulójától - legalább négy eltérő jellegű királyi szálláshely
