Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
64 Udvar - Város - Főváros Ennek első lépéseként új vár épült fel a Sibrik-domb feletti, addig teljesen lakatlan hegyen. A leírások szerint a várat IV. Béla felesége, Laszkarisz Mária királyné saját kincsei árából építtette a maga és a Margit-szigeti apácák védelmére. 1251 körül talán már el is készülhetett, legalábbis ennekjeleként szoktak értelmezni egy ekkori királynéi tartózkodást. A királynéi építtetői tevékenységet gyakorlatilag csak utólag, 1259-ben szentesítették, amikor IV. Béla a feleségének adományozta a várhegyet, és egyben a pilisi ispánság jövedelmét.91 A hegytetőn kialakított, szabálytalan háromszög alakú vár ekkor épült kerítőfalai a nyugati és keleti oldalon viszonylag magasan, északon töredékesebben, míg ötszögletü öregtomya (mellette ciszternával) és kaputornya alapfalakban maradtak fenn. Belső épületei közül csak egy, feltehetőleg lakóépület csekélyke kőfalazatának maradványaira bukkantak az északnyugati részen.92 A tatárjárást közvetlenül követő visegrádi erődítési munkák azonban ezzel még nem értek véget. Valószínűleg a hegytetőn létesült fellegvárat követően (vagy legkorábban azzal egyidejűleg), a várhegy nyugati, Dunára néző, meredek, sziklás oldalának aljában felépült egy másik, alsó vár is. Ennek magját egy, a hegy enyhén kiugró, teraszszerű részén álló hatalmas lakótorony képezte. Ezt azonban - félig - körülölelte egy tornyokkal erősített falrendszer is. A fal a fellegvár északnyugati sarkából kiindulva, a torony északi oldalán elhaladva levezetett egészen egy, a Duna partján álló toronyig. Itt „u” alakban, kelet felé visszatörve immár délről, nagyobb térközzel kerülte meg a tornyot, de a falnak ez a szakasza már nem tért vissza a felső várhoz, hanem a hegyoldal egy meredek, sziklás pontjánál ért véget. A falnak mindkét szakaszán egy-egy kapu nyílott, amelyeken át az észak-déli irányú országút vezetett a korábbi vár irányából a déli, kiszélesedő parti zóna irányába. A felső vár és az alsó vár így összességében már a 13. században egységes védelmi rendszert képezett, és egyben biztosította az út, a folyópart a kikötő közvetlen ellenőrzését, és a vízvétel lehetőségét.93 A várak kiépítésekor ezeken túl egyéb tényezőkre, pl. valamiféle településre láthatólag nem voltak tekintettel, nyilván azért, mert akkor még nem is volt. Erre - az egyébként hospes jogállású - településre 1285- ből van az első adat, amikor viszont már a túlparti Marost is hozzárendelik.94 Ez — ellentétben a korábbi váraljával - a déli, kiszélesedő Duna parti sávjában fejlődött ki. Mivel ennek a 13-14. század fordulójára keltezhető eddig ismert 91 IVÁN 2004. 16-23. p.; MÉSZÁROS 2009. 23. p. 92 SZŐKE-BÚZÁS 1989. 121. p.; BOZÓKI 2006. 10. p. 93 SZŐKE-BÚZÁS 1989. 121-123. p. 94 Az eddigi leletek két „központban” csoportosulnak: a későbbi palota helyén és még délebbre, a mai városközpont körül 1. MÉSZÁROS 2009. 23-24. p.
