Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
Stenning-Smith-Rochovská-Swi^tek: Domesticating Neo-Liberalism... 579 sét, amelyek sorrendben a munka (work), a lakhatás (housing), a föld és élelmiszer (land and food), valamint a gondoskodás (care) fogalmait és jelenségeit járják körül. Bár minden bizonnyal más témákon keresztül is megismerhetők volnának a társadalmi újratermelés háztartási gyakorlatai, a kötetet végigolvasva meggyőzőnek tartom a választást. Igaz ez annak ellenére, hogy bizonyos részeket saját posztszocialista városi valóságomból szemlélve kissé túlhangsúlyozottnak vélek (például az élelmiszerek beszerzésének és különböző áramlási útjainak bemutatását), másokat pedig részben hiányolok vagy alulreprezentáltnak tartok (például a szociális ellátás háztartásokon kívüli, de azokkal összekapcsolódó intézményeinek részletesebb bemutatását, vagy az oktatás és kultúra területeinek a társadalmi újratermelésben fontos, de alig-alig előkerülő elemzését). A négy központi, empirikus fejezetből nem véletlenül került a munka az első helyre. A munka szerepe - bár elsősorban a termeléshez kapcsolódik és a társadalmi újratermelés anyagi feltételeit teremti meg - a posztszocialista viszonyok között sem ennyire egyértelmű. A szerzők szerint a munka a szocializmusban a társadalmi élet szervez(őd)ésének fő tengelyét jelenítette meg, a piacgazdasági átalakulás viszont a munka háziasításának különböző kihívásai elé állította a háztartásokat. A háztartások és a társadalmi kapcsolati hálók a vállalkozó egyén kizárólagosságát hirdető neoliberalizmussal szemben képviselnek egyfajta alternatívát, ami a városi terekben sokszínűvé váló társadalmi gyakorlatokhoz vezetett (formális és informális munkát vegyítő foglalkozási portfoliók, munkajövedelem és egyéb jövedelemforrások hatékony keverése). A kötet ezen fejezetben ismerteti a dolgozó szegények társadalmi csoportjának megjelenését a posztszocialista városokban: a rugalmassá váló munkaerőpiac, a „gazdasági tartaléksereg” transzformációs válság során megjelenő tömegei miatt számos háztartás annak ellenére szegénység által veszélyeztetett, hogy van(nak) keresőtevékenységet végző tagja(i). A lakhatás kérdése leginkább a privatizációban megnyilvánuló neoliberális reform révén fontos a posztszocialista városi terekben. A lakásprivatizáció ellentmondásaival számos tanulmány foglalkozik a magyar szakirodalomban is," ám a Domesticating Neo-Liberalism új szempontot jelenít meg azáltal, hogy a lakást vagyontárgyként definiálva a háztartások lakással való gazdálkodását, mindennapi cselekvéseit teszi vizsgálat tárgyává, ezáltal a posztszocializmus politikai gazdaságainak inherens részeként elemzi a lakhatás kérdéskörét. A lakhatáson keresztül a fejezet nem csak a társadalmi differenciálódás mikrogeográfiáit tárja fel (azaz hogy milyenek a társadalmi viszonyok a lépcsőházakon vagy az épületeken belül), hanem a lakást vagyontárgy- és otthonszerepe mellett a mindennapi gazdasági gyakorlatok egyik központjaként határozza meg (a bérbe adott szobák, illetve a helyiségek „második gazdaságban” való használata egyaránt a társadalmi újratermelés anyagi alapjainak megteremtéséhez járulnak hozzá). A harmadik téma a föld és az élelmiszer témáján keresztül kapcsolja össze a termelés, a fogyasztás és a szabadidő eltöltésének tereit és társadalmi gyakorlatait, így talán az előző fejezeteknél hangsúlyosabban tekint ki a két mintaterület lakótelepi 11 HEGEDŰS JÓZSEF - TOSICS IVÁN: Privatizáció a lakásrendszerben. Esély, 3 (1991) 3. sz. 60-66. p.
