Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között
508 Folyamatosság és újjászületés ortodox vezetőt, egyértelműen annak Szigetvár-központú tartózkodása miatt. Három szigeti püspökről van tudomásunk.18 Közülük a harmadik, Gavrilovic (hivatalosan szigeti-szekcsői-eszéki-mohácsi püspök) több iraton is szigeti püspökként tüntette fel magát, illetékességi területét pedig szigeti püspökségként. 19 A század második felében már nem találunk Szigetváron szerb püspököt, a források alapján megszűnt ez a tisztség. Szigetvár világi és katolikus egyházi státusát kettősség jellemezte. Területileg és közigazgatásilag Somogy vármegyéhez, egyházi szempontból azonban a pécsi püspökséghez tartozott — az itteni ferencesek térítő tevékenysége pedig részben a veszprémi egyházmegye falvaihoz kötődött. A török hódoltság utáni helyzet tisztázatlansága következtében a helyi plébánia kérdése is bizonytalan volt. Az első plébánost 1713-ban nevezték ki, ám ezzel párhuzamosan vita robbant ki arról, hogy melyik egyházi méltóság fennhatósága alá tartozzon,20 és csak 1718-ban jutott nyugvópontra a kérdés, amikor véglegesítették a pécsi püspök joghatóságát. A szigeti plébániához nagy területen több űlia is tartozott.21 E települések és a város társadalmának sokszínűsége miatt a tárgyalt korszakban mindvégig ügyeltek arra, hogy több nyelven beszélő plébános legyen Szigetváron. A város templomában a nemzetiségi lakosság számának, arányának megfelelően három nyelven folyt a prédikáció, a horvát és a német nyelvű igehirdetést a ferencesek tartották, de a plébánosok is alkalmasak voltak erre a feladatra. Zehentner Károlyt (1713-1717), majd a cseh származású Fischer Vencelt (1717-1734) tanultsága, illetve német és szláv nyelvtudása miatt választotta ki Nesselrode püspök erre a pozícióra, míg Czigány Gábor (1734-1760) a magyar mellett a német, a délszláv, az olasz és a latin nyelveket is bírta.22 18 A századfordulón Jankovics Efrem pécsi, mohácsi, szigetvári, kanizsai, siklósi püspökként szerepelt. Öt Nicanor (Melentyijevics) követte, akit az uralkodó 1710-ben szigetvári püspökként erősített meg. A harmadik általunk ismert személy Gavrilovics Makszim, akiről tudjuk, hogy szoros kapcsolatban állt a belgrádi érsekséggel: 1729-ben szigeti püspökként rendszabályokat hozott Petrovics Mózes érsektől a grábóci zárdának. NÉMETH 1903. 380. p.; Margalits 1918. 445^147. p.; DANKÓ 1993 341. p. 19 Margalits 1918. 91., 444^147. p.; Danko 1993. 337. p. 20 A pécsi püspök szándéka szerint őhozzá, az esztergomi érsek álláspontja alapján a kivételes jogállású plébániák közé, a város szerint pedig - somogyi településként - a veszprémi püspökséghez kellett volna sorolni. Erről: BrÜSZTLE 1874—1880. IV. 655-656. p.; GŐZSY 2007. 72. 21 Csertő, Szulimán, Mozsgó, Almamellék, Zsibót, Szentlászló, Molvány, Pata, Poklosi, Apáti, Merenye, Basal, Bürüs, Nagydobsza, Kisdobsza. 22 A pécsi egyházmegye papjainak műveltségével, nyelvtudásával kapcsolatban: GÖZSY- VARGA 2011. 509-515. p.
