Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Szirtes Zsófia: "Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire". Szász János szebeni királybíró választásának várospolitikai kérdései
492 Folyamatosság és újjászületés észrevételeinek forrását részben az 1698. évi körkérdésre adott válaszokban tükröződő kritikus vélemények képezték. Cloos különösen a szász ispán és a szebeni polgármester jogkörével és egymáshoz való viszonyával kapcsolatos kitételeket nehezményezte: a duumvirátus-szemlélet mellett azt, hogy a nyilatkozat szerint a polgármester feladatköréhez tartozik a Szász Universitas gyűlésén való elnöklés is; ezenkívül bírói jogkört gyakorol a szász ispán és a szebeni tanács fölött.100 A Valentin Franck halála óta a szebeni királybírói méltóság betöltése körül kibontakozó vitát más megvilágításba helyezi, ha betekintünk annak személyi hátterébe. A királybíróvá választott, jelentős bécsi kapcsolati tőkével rendelkező, a szebeni politikai vezetést magához ragadó Johann Zabanius személye ugyanis éppannyira meghatározónak tűnik e kérdésben, mint a 17. század végi, a három erdélyi nemzet között folyó országgyűlési vitákban. A Zabanius királybíróvá választása körüli vitával párhuzamosan zajlott gubemiumi tagsága elnyerésének elhúzódása is. Eddigi kutatásaink alapján feltételezzük, hogy e két eseménysor szoros összefüggésben áll egymással. Küzdelem a guberniumi tanácsosságért A felső-magyarországi származású Johannes Zabanius (Szász János) a 17-18. század fordulóján az erdélyi szász elit kiemelkedő személyisége volt. 1692-93. évi bécsi követjárása, az 1702. évi országgyűlésen a magyar nemesség körében felháborodást keltő adóreform-tervezete, az ellene lefolytatott két per, valamint az ezt követő 1703. decemberi kivégzésének története a szakirodalomból és a kortársak feljegyzéseiből ismeretes.101 Szász Jánost tehetsége, képzettsége, határozott fellépése a szász ügyekben alkalmassá tette volna a gubemiumi tanácsosság elnyerésére. Valentin Franck betegsége valójában már 1696-ban felvetette az általa megüresedett guberniumi tanácsosi hely betöltésének kérdését. I. Lipót azonban az 1697. április 18-án kibocsátott uralkodói dekrétumában a gubemiumi képviseletre jelölt két szász, Sámuel Conrad von Heydendorff volt medgyesi polgár- mester és Johannes Zabanius szebeni polgármester közül csak az előbbi jelölését fogadta el, Zabanius ügyét elhalasztotta.102 Ennek hátterében többek között 100 JAKAB 1871.21-24. p. Vő. különösen MOL B 2 1782/4331. és 5369. 101 Vö. különösen: ZlEGLAUER 1869.; Bethlen Miklós önéletírása II. 102 I. Lipót dekrétuma, 1697. április 18. Bées. MOL B 2 1697/123, uo. 1697/44. (fogalmazvány).
