Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
46 Udvar - Város — Főváros Dolgozatomban egyrészt ennek összefüggéseit, és - elsősorban régész lévén- „tárgyi lenyomatait” szeretném vizsgálat alá venni. Vagyis azt, hogy miként festettek fizikai valójukban a szűkebb értelemben vett székhelyek, azaz a várak és/vagy paloták, s hogyan viszonyult a tágabb értelemben vett székhelyekhez, azaz a fő városokhoz, majd a fővároshoz. Végül két rövid, kiragadottnak tekinthető példa alapján szeretném európai összehasonlítás alá vonni, másrészt fő vonalakban nyomon követni a későbbi változásokat. Számos tényező játszott szerepet abban, hogy miért itt alakultak ki a legfontosabb királyi központok, és miért ez a régió vált az „ország közepévé”, ahol végül aztán az ország (késő) középkori fővárosa is kifejlődött.* 4 Mindenekelőtt nyilván az, hogy ez a vidék valóban központi helyet foglal el, tehát az országlakosok számára elvileg az egyik legmegközelíthetőbb „közös hely”, locus communior volt.5 Ez persze azt is jelentette, hogy belső, védettebb pozíciója miatt a potenciális külső támadók számára elvileg nehezebben volt hozzáférhető. A természetföldrajzi tényezők mellett hatása lehetett az ősidők óta használt kereskedelmi utaknak, köztük a Dunának, valamint az azon át vezető gázlóknak és réveknek, az itt csoportosuló fejedelmi, majd királyi birtokoknak, és ezen belül, illetve ezeknek részben éppen eredőjeként az erdőknek. További, immár az egyes központok konkrét helyét meghatározó tényezőt jelenthetett az antik örökség, amely azonban itt - ellentétben egyes európai helyszínekkel- pusztán romok formájában maradhatott fenn. E központi régió kiemelkedő szerepét gyakorlatilag az egész középkoron át megtartotta, még akkor is, ha katonai vagy geopolitikai okok miatt ez olykor rövidebb időre meginogni látszott. Gondoljunk itt Károly Róbert átmeneti temesvári tartózkodására, vagy Zsig- mond késői időszakára, amikor Pozsony kiemeltebb hangsúlyt kapott. Érdekesebb viszont, és további elemzést igényelne a régión belüli központok között a fontossági sorrend átrendeződése. Visszatérve a Medium regni Esztergom - Székesfehérvár - (Ó)Buda hármasára, az ország közepe fogalmát a kutatás az e települések által kijelölt háromszögre érti. Úgy vélem azonban, ez topográfiai értelemben talán némiképp szélesebb területre is kiterjeszthető. Ide sorolható mindenekelőtt a Csepel-sziget (vagy Nagysziget), de északon, a Duna túlpartján a Börzsöny bizonyos része is fontos, mert ez az első olyan munka, amely a központokat egymás mellett tárgyalja, jól áttekinthető, összehasonlítható ábraanyaggal, a legfrissebb eredmények figyelembe vételével. 4 GEREVICH 1990. 26-28. p.; SZENDE 2011b. elsősorban 171-183. p. a kereskedelmi utak fontosságáról. Mindezeket a szempontokat több, pl. politikatörténeti vonatkozásban (1. az itt rendezett országgyűlések) kiegészítette ZSOLDOS 2001. 50-56. p. 5 KUMOROVITZ 1971.; KUBINYI 1994. 61. p.; a szó későbbi, 14-15. századi magyarországi használatára, ítélkezési központ, ítélkezési hely értelemben, 1. még LADÁNYI [2004],
