Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
450 Folyamatosság és újjászületés de ez jobbára inkább csak a várfalak eltűnése volt, mert a valamikori várfal nyomvonala, igaz, kicsit nagyobb alapterülettel, de ma is bezárja a belvárost, s csak egy-egy kisebb térrel, utcával sikerült kifelé terjeszkednie, ám ez már a 19. században következett be. így alakult ki a mai Szent István tér, s már a történelmi belvároson túl, valójában közvetlenül mellette, hozzá kapcsolódva a Vörösmarty tér, a város valamikori déli erődítményeinek a helyén, illetve közelében. Hasonlóképpen a belváros ellenkező oldalán a Fő utca vonala lett hosszabb, s a 19. század nagy méretű lakóházakkal, a színház, valamint a Schmidegg (később ez is Zichy palota, a mai Magyar Király szálló) területével növelte a belvárost. A Fő utca folytatásában a Zichy liget (a Vörösmarty térhez hasonlóan jelentős forgalmú országúttal elválasztva) szép polgárházaival lazán kapcsolódik a belvároshoz. Ez azonban már az egykori Budai külváros, a mai Felsőváros területéhez tartozik. A külvárosok A török időket a történelmi külvárosok nagyon megszenvedték, jórészt megsemmisültek. Az 1686 utáni Fehérvár kezdetben tehát a belvárosból és az ugyancsak sérült nyugati városrészből állt. A 18. század végéig az örökölt településföldrajzi kereteket töltötte ki, belterületi határai az 1783-as katonai térkép tanúsága szerint alig nyúltak túl rajtuk. Ezen belül is sokáig a belváros helyzete és alakulása volt a meghatározó. A nyugati külváros utóda a Palotaváros lett, benne/mellette a Rácvárossal. Itt telepítették le a török harcokban részt vett közkatonákat, a hadakkal jött közembereket, itt maradtak meg a szerb és magyar túlélők, s ide jöttek vissza az elmenekült magyarok. A 18. század végére, 19. század elejére ez a terület is meglehetősen sűrűn lakott lett, de vá- rosképileg a belvárostól erősen elkülönülő maradt. A valamikori Budai külváros nem települt újra, neve is megváltozott, Felsőváros lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt ugyan elkezdett újratelepülni, de az akkor készült földkunyhókat a tanács 1712-ben lebontatta. A hadiállapot megszűnte után azonban valóban kezdett benépesedni, lakossága magyar és német parasztokból került ki. Az egykor árkokkal, palánkkal megerősített külvárosi terület a 18. században a vásárállás céljait szolgálta, s ezt a térséget körbefogva települt a Felsőváros. 1723-ban már mint külvárost említették, 1783-ban a II. József-kori katonai felmérés pedig már kiterjedt külvárost jelöl a nevével, amely azonban még a 19. században is megőrizte inkább falusias jellegét. A Felsővárosnak csak a Belvároshoz közeli, vásártéri része fog megváltozni a 19. században, s a kialakított liget mentén elhelyezkedő polgárházakkal beépül
