Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
420 Folyamatosság és újjászületés igazat adtak a városvezetést támadó kritikus hangoknak, s megállapították a belső tanácsosok, vezető tisztségviselők felelősségét a kialakult válságos anyagi helyzet miatt. A polgárság szándékos megkárosításában bűnösnek talált tanácsosok és a „főkolomposként” megnevezett Franz Vanossi városbíró (1722-től) vagyonát ideiglenesen zár alá helyezték. A biztosok javasolták feletteseiknek az elmarasztalt személyek lemondatását és kizárását a városházáról. Franz Vanossi nem nyugodott bele a döntésbe, hanem személyesen utazott Bécsbe, ahol hosszú huzavona után 1727-ben elérte saját maga és tanácsos „bűntársai” teljes felmentését. A „rágalmazónak” minősített polgároknak a megkövetésen kívül Pest, Esztergom és Székesfehérvár két-két tanácsosából álló, városközi bíróság előtt kellett tetteikért felelniük. Az 1722-1723-ban elindult, kezdetben ígéretesnek látszó folyamat elakadt, a magisztrátus továbbra sem hagyott fel a külső tanácsosok és a szószóló választásának befolyásolásával, a százas polgárság lényegében soha nem működött az előírásnak megfelelően. Az 1727-ben kiadott uralkodói rendelet megszüntette a százas polgárságot és az úgynevezett választó polgársággal helyettesítette azt, mely a külvárosi bírókból, két-két es- küdtjükből, valamint a céhek mestereiből és két-két legidősebb tagjukból állt össze. A Friedrich Sauttermeister és Franz Vanossi által vezetett tanácsosok csoportja közel egy évtizedre ismét visszatért a városvezetésbe. Közben a méltatlankodó polgárok sem hallgattak, Wilhelm Matthy vezetésével időről-időre kisebb csetepatékat szerveztek, beadványokkal bombázták a felettes hatóságokat. Wilhelm Matthy további sorsáról érdemes megjegyezni, hogy a későbbiekben is szenvedélyesen kiállt az általa helyesnek tartott elvek mellett. Hosszú tusakodás után, az 1720-as évtizedben, a polgárság által választott szószólóként nyíltan szembeszállt a Sauttermeister és Franz Vanossi nevével fémjelzett tanácsi párt híveivel. Szószólói működése alatt ismételten uralkodói vizsgálatot követelt a tanácsosok által elkövetett visszaélések leleplezése céljából. Legendás szókimondása számtalan alkalommal bajba sodorta. 1723-ban a szindikus sértegetése miatt folytattak ellene vizsgálatot. Haragjában ugyanis azt találta mondani Vanossira: „minél nagyobb gazember, annál nagyobb a szerencséje [vagyis a vagyona]”. A tanács ellen megindított hatósági vizsgálat hatására azonban nem merték megbüntetni, hanem inkább napirendre tértek a rágalom felett.36 A tanácsi párt 1732-ben nagy sikernek könyvelte el 36 BFL IV. 1002.a. 1723.VIII.23.
