Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán 411 ték, ez azonban a következő öt esztendőben a duplájára növekedett. A Maylin halála után, 1711-ben megválasztott szindikus, Franz Vanossi (Vánossy) személye legalább annyira megosztotta a lakosságot, mint korábban Franz Ignaz Bösinger.22 Önkényeskedő természetével, nyílt harácsolásával sokak ellenszenvét kivívta. A jogszolgáltatás terén egyre nagyobb zűrzavart okozott a magyar és az osztrák jogrendszer párhuzamos létezése. Míg a többség elsősorban a magyar joggyakorlatot követte, addig Vanossi erőszakkal az osztrák (római) jog alkalmazását erőltette. Az állami szervek nyíltan vállalt külső segítsége nélkül a polgárság nem számíthatott jelentős eredményekre, a Belső Tanács tagjai változatlanul saját érdekeiknek megfelelően kormányozták a várost. A tanácsi önkényuralommal elégedetlen polgárok tömege a Külső Tanácsba szorult másodvonalbeli politizálok, kisebb városi tisztségviselők - például a hat törvény- széki ülnök, egy strázsamester - vezetésével 1715-ben nem elégedtek meg a vitás kérdések helybéli rendezésével, hanem a Magyar Kancelláriától reméltek segítséget. Harminchat pontból álló vélt vagy valós sérelmeiket írásba foglalták, majd negyven és egynéhány polgár, néhány védett polgár és polgárjoggal nem rendelkező lakos - köztük két rác - „az itteni szegény közösség” (arme Comunität) aláírásával eljuttatták az említett állami szervhez. Említést érdemel, hogy a tiltakozókhoz majd mindegyik olyan itáliai kereskedő csatlakozott, aki korábban Sauttermeister híveinek táborába tartozott. Az átpártolás lehetséges oka talán a gazdasági bizonytalanságban keresendő. Az elégedetlenkedők beadványukban felhívták a figyelmet a tanács belterjességére, mivel ekkor egy testvérpár és két sógor ült a tizenkét tagból álló testületben, illetve rámutattak az általuk élvezett anyagi előnyökre, a városgazdálkodás gyenge pontjaira. Hangsúlyozták, hogy a felelősök kötelesek évenként számadásokat készíteni. Már ekkor megfogalmazódott az a kívánság, hogy a városi számadásokat ne a Belső Tanács, hanem a Külső Tanács és a polgárság által delegált személyek kapják meg felülvizsgálatra, majd ők adják meg a készítőnek a felmentést, kizárólag a hiányok tételes elszámolása után. A porció beszedése körüli visszaélések megszüntetése érdekében a pénzbeszedés bonyolításában megfigyelői státusban ugyancsak részt vett volna a polgárság egy-egy kiküldöttje. A polgárság kezdeményezte a Belső Tanács és a magasabb tisztségviselők pénzbeli és természetbeni, rendszeres és rendkívüli juttatásainak, mentességeinek csökkentését, valamint a városi hivatalnokok létszámának ésszerűsítését. A méltatlankodók úgy látták, a díjazás nem arányos a teljesítménnyel. Különösen sérelmesnek találták példának okáért a lassú ügymenetet, a beadványokat ugyanis gyakran hónapokig fektették a városházán. Nem nézték jó szemmel a 22 Lásd GÉRA 2009. 13-16. p.
