Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kenyeres István: Buda gazdálkodása a török alóli felszabadulástól a Rákóczi-szabadságharc kezdetéig
KENYERES ISTVÁN BUDA GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK ALÓLI FELSZABADULÁSTÓL A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KEZDETÉIG Az alábbi tanulmány célja, hogy bemutassa a 225 évvel ezelőtt felszabadult főváros, Buda első másfél évtizedének városgazdálkodási viszonyait. Egy-egy település fejlődési lehetőségeit nagy mértékben befolyásolják - ezt manapság saját bőrünkön is érezzük - az adott városnak, mint jogi entitásnak a saját jövedelmi viszonyai. A város fejlődésére ugyanis nagymértékben hatnak azok a tényezők, amelyeket ma a városi közigazgatás, közszolgáltatások fogalmakkal fedünk le. Az a város, amely lehetőségei okán több bevétellel rendelkezik és azokat jól fel tudja használni, saját fejlődését tudja előmozdítani. Nem volt ez másként a frissen felszabadult Buda esetében sem. A Pesttel ellentétben alapjában véve birodalmi német ajkú polgársággal betelepített lakosság magával hozta a Német-római Birodalom és az osztrák örökös tartományok városainak működési mintáit, a polgárnak a várossal szemben elvárt követelményeit. A városnak jól működő közigazgatásra, törvénykezésre, oktatásra, hús-, kenyér- és bor/sörellátásra, gazdasági fejlesztésékre (piacok működtetésére, hús- és mészárszékekre, malmokra, péküzemekre, Buda esetében vízvezetékre is), infrastrukturális fejlesztésekre (pl. az utak lekövezésére), közegészség- ügyre (pl. kórház, bába), köztisztaságra (pl. fürdők), közrendre, közbiztonságra (őr- és strázsamesterek, éjjeliőrök) volt szüksége. Mindezeket a városok jogi helyzetük függvényében beszedett jövedelmeikből igyekeztek megvalósítani. Buda városának kiemelt közjogi helyzetét már az 1686. évi visszafoglalás után, szinte azonnal elismerte a bécsi udvar és a magyar rendek is, azaz Budát már a kezdetektől a szabad királyi városok közé sorolják és fővárosnak, azaz Rezidenzstadtiiák, metropolis-nak címezik, mind maga a város, mind pedig a magyarországi és bécsi kormányszervek. Ez fontos volt a város jogi helyzete és gazdálkodása szempontjából, hiszen egy szabad királyi városnak alapjában véve széles körű jogosítványa volt a városi bevételek kapcsán. Ugyanakkor az is közismert, hogy Buda és Pest, valamint a visszafoglalt korábbi szabad királyi városok (Esztergom, Székesfehérvár) esetében a bécsi központi és a magyarországi helyi kamarai szervek nem akarták de facto elismerni korábbi rangjukat, azaz a városokat újszerzeményi területnek nyilvánították, így a kamarai hatósáURBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 377-400. p.
