Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai a 17. század végén
OROSS ANDRÁS AZ ÁLLANDÓ VÁRŐRSÉGEK. ÉS AZ ÚJ POLGÁRSÁG KONFLIKTUSAI A 17. SZÁZAD VÉGÉN Ahogy haladt előre a nagy török elleni háború (1683-1699) frontvonala, úgy került vissza I. Lipót német-római császár és magyar király (1657-1705) kezére egyre több és több olyan magyarországi város, amely még az 1540-1550-es évek csatározásaiban, vagy éppen a tizenöt éves háborúban veszett el. Érdemes hangsúlyozni ezt a tényt, hiszen ezek a városok kimaradtak a mintegy másfél évszázados oszmán uralom alatt a Habsburg-dinasztia által uralt országrészeken végbement kormányzati, hadügyi, gazdasági változásokból. Ezek a települések városiasságuk mellett több esetben egyúttal erődítmények is voltak, így a „békés” funkcióik mellett hadi szerepet is betöltötték az 1680-1690-es évektől kezdve. Jelen tanulmány annak bemutatására törekszik, hogy a nagy török háború idején (1683-1699) újonnan elfoglalt városokban kialakult hatalmi erőcentrumok - azaz a katonaság, a kamarai szervezet és a polgárság - hogyan tudtak együtt élni, mindennapjaikat milyen problémák, konfliktusok árnyékolták be. Fontos hangsúlyozni, hogy olyan jelentősebb városokról lesz szó, amelyekben mindhárom elem megtalálható volt: és ezek elsősorban az erődített helyek voltak. A helyi összeütközések azonban túlmutattak az egyes városok falain, hiszen a problémákra Bécsben is reagáltak. A városok ugyanis a nagypolitikában is szerepet kaptak, mivel nem volt mindegy, hogy ezeken a helyeken végül melyik hatalmi centrum kerekedik felül. Mindegyiknek megvoltak a saját érdekeik és saját támogatóik: az Udvari Haditanács a hadügyi szempont szem előtt tartásával támogatta a városok állandó, illetve ideiglenes várőrségét. Az Udvari Kamara alárendelt szervén, a Budai Kamarai Adminisztráción keresztül irányította a városok és környékük gazdasági életét, míg a városi polgárok lehetőségeikhez mérten saját maguk érdekében - néha-néha jelentősebb támogatókat megszerezve - próbálták kiváltságaikat a bécsi udvarban lévő tanácsosokon, ágenseken keresztül az uralkodótól meg-, illetve visszaszerezni. A magyar történetírásban az 1680-1690-es évek történetének kutatása alapvetően más kérdésfelvetések mentén zajlott, a városok esetében is sokkal inkább az „elnyomást”, a katonai és kamarai „önkényeskedésfa városok eladósodását emelték ki a történészek. A vizsgálatok nem terjedtek ki például az egy-egy elfoglalt városban a polgársággal együtt élő állandó helyőrség összeURBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 359-375. p.
