Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
352 Folyamatosság és újjászületés monostorok romjainak beazonosítása végett. Mivel a keresés nem hozott egyértelmű eredményt, a város elöljárói pedig saját hatáskörben nem adtak át nekik semmilyen romot, a rend egy pesti dzsámit és környékét kérte az uralkodótól, ami papíron 1688-ban, a valóságban 1693-ban az övé is lett. A közbeeső években a pálosok leendő telkük szomszédjában házakat vásároltak. Mindezekhez a szükséges pénzt a tartomány többi háza adta össze a rendfőnök felhívására. A pálosok tehát helyi pártfogó nélkül, a rend kezdeményezésére, egykori környékbeli monostoraik birtoklása jogán telepedtek meg Pesten, vagyis új helyen. Sikerük záloga a rendi vezetés fokozott részvételében és a pontos helyszínt illető rugalmasságban állt. Összefoglalóan tehát a török kiűzését közvetlenül követő szerzetesi betelepülési hullámra vonatkozóan a következő általános jellemzőket állapíthatjuk meg. A szerzetesrendek, amelyek közül ezekben az években a ferencesekkel és a jezsuitákkal találkozunk elsöprő többségben, leggyakrabban saját szándékból, sokszor már a keresztény sereggel együtt érkeztek a visszafoglalt városokba. Ennek megfelelően általában a város új katonai vezetése, vagy az ezt polgári ügyekben hamarosan felváltó Budai Kamarai Adminisztráció helyi képviselője alkalmas helyet, például egy elhagyott dzsámit és környező épületeket adott át a rend működése helyszínéül. A döntés az uralkodó engedélye révén vált jogerőssé, aki az említett Kamarai Adminisztráció útján eleinte a szerzetesek megélhetését is biztosította rendszeresen kiutalt összegekkel. Ugyanakkor a megtelepedés megszilárdítását egyházi patrónusok - gyakran évekkel későbbi - alapítványtételei szolgálták. A zavaros viszonyok miatt a helyi közeg nem volt eléggé szervezett a megtelepedés megakadályozásához, a helyi egyházi vezetés pedig egyenesen elősegítette azt. Végül a rend maga sem támasztott túlzó követelményeket: a megkapaszkodás érdekében nem ragaszkodott régi birtokai visszaszerzéséhez, elviselte a kezdeti nehéz körülményeket, anyagi érdekei helyett a lakosság áldozatos lelki gondozására törekedett. Az így néhány év alatt jelentős számú új helyen megtelepedett szerzetesek az élet nyugodt mederbe terelődése után, a 18. század első felében páratlan szellemi és művészeti értékek létrehozásával bontakoztatták ki a szerzetesség új virágkorát. Hivatkozott irodalom A pécsi Belvárosi A pécsi Belvárosi Templom története. Pécs, 1906. Templom BÁCSKAI 2002. BÁCSKAI VERA: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Budapest, 2002.
