Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai... 273 Ami az evangélikus literátus értelmiséget illeti, a honismereti érdeklődés és a hozzá kapcsolódó tevékenység értelemszerűen messzi országrészekig terjedt. Bél követői közül többen is az ország teljes területére vonatkozó statisztikai munkákat állítottak össze vagy térképeztek fel, aminek adatgyűjtése feltételezi a helyi kapcsolatok meglétét. A pozsonyi újságok, különösen a kor viszonyaihoz képest sikeresnek mondható Pressburger Zeitung vagy a Magyar Hírmondó üzeme szintén csak országos kapcsolatháló működtetése mellett volt lehetséges. A pozsonyi ügyvédek esetében egészen másként valósult meg az országos látókör gyakorlása: úgy tűnik, hogy a rájuk vonatkozó teljhatalmú (plenipotentiarius) megbízás része volt, hogy uraikat az országgyűlésen is képviselték. Példát is tudunk az igen erőteljes aktivitásra: Marczali Henrik adata szerint az 1728. évi diétán éppen a Savoyai Jenő képviselőjeként jelenlévő Jeszenák Pál szólalt fel a protestánsok érdekében, amikor két protestáns (megyei) követet a katolikus többség el akart távolítani, amiért nem voltak hajlandók letenni a „törvényes esküt”. Az eset azért különösen érdekes, mert a Jeszenákra támadó egri püspök kétségbe vonta, hogy az ügyvéd ezzel az állás- foglalásával megbízóját képviseli, amire Jeszenák arra hivatkozott, hogy hozzászólásával „királyi fenségét” és az ország érdekeit képviselte. Korábban a szintén követként jelenlévő pozsonyi evangélikus ügyvéd Zsitkovszky István is hasonló értelemben nyilatkozott ebben az ügyben.31 Ebből az esetből legalább két következtetés levonható: egyrészt a főúr érdekeinek jogi képviseletét meglehetősen szélesen értették a korban, messze túl a birtokigazgatás ügyein, és így aktív politikai szerepet is jelentett az ügyvédnek az ilyen megbízatás, másrészt megvilágítja, hogy miért éppen pozsonyi prókátorokat választottak a főurak érdekeik képviseletére. Végül, negyedik pontként azt kell hangsúlyozni, hogy mindhárom csoportra érvényes, hogy tagjaik többsége nem pozsonyi születésű, hanem viszonylag frissen érkeztek a városba. Ez érvényes például két, a 18. század első felében vaskereskedőként sikeres pozsonyi családra, az egyúttal városvezetőként is folyamatosan jelenlévő Burgstallerekre32 - és az (irodalom- és sajtótörténetből jól ismert) Karl Gottlieb Windisch személyében a városnak újságszerkesztőt, tudóst és városi tanácsnokot is adó Windischekre - az előbbiek Nagyszombatról, az utóbbiak a Szepességből érkeztek Pozsonyba a 17. század végén. De a gömöri születésű és Pozsonyba a besztercebányai iskola éléről érkezett Bél, vagy utódja, a túróéi származású Tomka-Szászky János is bevándorló volt, ép31 marczali 1898. 32 Az idősebb (71650-1730), és fia, az ifjabb (71674-1758) Johann Christoph Burgstaller is tagja volt a városi senatusnak, sőt, mindkettejüket többször is megválasztották a városbírói, a gyülekezetben pedig az inspektori tisztségre.
