Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai... 271 közelebbről meg nem határozott birtokot; a többi ügyvéd e forrás tanúsága szerint a birtoktalan nemesek számát gyarapította.24 Figyelemre méltó, hogy az ismert pozsonyi orvosok közül milyen sokan voltak nemesek, így a már említett Raygeren és Torkoson kívül például Ehrenreich Wilhelm Kastenholz (a soproni lelkész fia), az említett Andreas Hermann, illetve a pozsonyi városatyák családjában született Michael Segnen25 A Pozsonyban praktizáló Gömöry Dávid és István testvérpárról pedig azt is tudjuk, hogy apjukat, a győri Gömöry Dávidot a buzgó katolikus Mária Terézia részesítette 1741-ben a nemessé emelés kegyében. Igaz, e nemességek egy részét a Királyi Könyvek alapján nem tudjuk ellenőrizni, amire az egyik lehetséges magyarázat, hogy az illetők a Német Birodalomból bevándorolva, ottani nemességüket hozták magukkal és ezt ismerte el - némi jóindulattal - a pozsonyi német evangélikus közösség. De még evangélikus lelkészként is esélyesnek tűnhetett a nemesség megszerzése, másként nem folyamodott volna maga Bél Mátyás ilyen kérelemmel a királynőhöz (igaz, eredménytelenül). Később (1809-ben) a szarvasi lelkész Tessedik Sámuel is nemesi címadományozásban részesült, márpedig Tessedik kapcsolatrendszerérői sokat elárul, hogy modori születésű és szintén lelkész foglalkozású apja még Pozsonyban nősült 1738-ban, egy ottani tekintélyes polgári család lányát véve el. A kereskedők helyzetéből szintén következhetett, hogy méltónak bizonyulhattak a nemességre. Számos pozsonyi evangélikus polgári foglalkozású család esetében találunk a megszólításra utaló olyan kitételt (wohledelgeboren) a 18. században, ami elvben egyértelműen a nemesi jogálláshoz kapcsolódott. Ezek egy része testületi kereskedő volt (Kauf- und Handelsmann), más részüket viszont mészárosmesternek nevezik az anyakönyvek, ami feltehetően arra a helyzetre utal, hogy vagyonukat és/vagy társadalmi tekintélyüket marhakereskedelemmel szerezték.26 Tanulságos ebből a szempontból a Habermayer család esete. Ez a család 1760-ban úgy nyert nemességet, hogy a családfő Gottfried, valamint öt fia és két lánya lett a címadományozás kedvezményezettje. A család gazdasági súlyát jól mutatja, hogy 1770-től kezdve a Habermayer fivérek biztosították Bécs és környéke teljes húsellátását - igaz, a monopolisztikus Húsellátási Igazgatóság, amelynek ők voltak a fővállalkozói, két éven belül megbukott.27 Habár a „nemzetségalapító” Gottfried Habermayer győri tőzsér 24 MOL A 57. (Magyar Kancelláriai Levéltár, Királyi Könyvek), 38. köt. 31-32. p. (1738, Jeszenák) és 43. köt. 342-343. p. (1752, Zsitkovszky). 25 Kastenholz 1751-ben, vagyis alig hat évvel orvosi diplomájának megszerzése után nyerte el a nemességet. SZINNYEI V. köt. 1897. 1150-1151. p. 26 A nemesi rangú pozsonyi mészárosokról Id. TÓTH 2009. 90. p. 27 N. KISS. 1978.
