Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Bessenyei József: Nagyszombat a Mohács utáni évtizedekben
BESSENYEI JÓZSEF NAGYSZOMBAT A MOHÁCS UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN A mohácsi csatavesztés utáni emberöltő erőteljes hatást gyakorolt a Magyar Királyság egészére, azon belül természetesen a magyarországi városok, így Nagyszombat életére is. A politika- és hadtörténet gyorsan végbemenő radikális fordulatai a gazdasági életet is megváltoztatták. Ezek a sorsfordulatok Nagyszombat életében is kitörölhetetlen nyomot hagytak, azonban a város az eseményeknek nem csupán passzív elszenvedője, hanem lehetőségeihez képest - alakítója, következésképpen nem egy esetben nyertese is volt. Ezt kedvező földrajzi fekvésén, szilárdan megalapozott jogi és gazdasági helyzetén túl polgárai a realitásokkal számoló, a fordulatokhoz alkalmazkodni képes politizálásának is köszönhette. Nagyszombatot már 1238-ban elnyert privilégiuma - amelyet alapprivilégiumnak is nevezhetünk - a szabad királyi városok sorába emelte. Ennek értelmében a városlakók csak a királyi seregben voltak kötelesek szolgálni, és száz ház után egy jól felszerelt katonát kellett kiállítaniuk. A város vezetését, a tanácsot a polgárok gazdagabb rétegének tagjai választották, közülük került ki a bíró is. A tanács egyúttal bíróságként is működött, pallosjoggal is rendelkezett, ítéletei ellen a támokszékhez lehetett fellebbezni. A település védmüvekkel erősítette biztonságát, először tornyokat építettek, majd azokat várfalakkal kötötték össze, és a fejlődést tükrözi, hogy a 14. században már királyi kúria is állt a városban. Komoly bíráskodási privilégiumnak számított, hogy polgárai a városi bíróság ítéleteit a királyi tárnokmesternél megfellebbezhették. Hét várossal osztozott ebben a kiváltságban, ezeket tárnoki városoknak nevezték. Nagyszombatot szorosabb kapcsolat Sopronhoz és Pozsonyhoz fűzte, és több forrás is bizonyítja, hogy közösen bíráskodtak az őket érintő ügyekben, a támokszékre küldött esküdtek által. A nagyjából egyforma gazdasági és stratégiai súlyú szabad királyi városok között akár még szorosabbra is fonódhattak volna a szálak, ha 1528-ban, amikor Nagyszombat úgy érezte, az erőviszonyok visszavonhatatlanul az ő javára módosultak, nem tett volna kísérletet az új helyzet szimbolikus elismertetésére. Ezt olyanképpen cselekedte, hogy küldöttei a szokott tárgyalóteremben elfoglalták Sopron régi helyét, amely a pozsonyiak mögött volt. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 253-262. p.
