Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében
Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek... 235 A királynak fizetendő rendes adó átalányösszegét a magisztrátus osztotta fel a polgárok között vagyoni helyzetük alapján. Az egy főre eső adó összegéről az 1542/1543. évi adójegyzék tájékoztat. A forrás információi szerint az egy főre jutó átlagos adóösszeg ebben az időszakban mintegy három fontdénárt tett ki. Amennyiben ingatlanokra vetítve bontjuk a teljes összeget, úgy tételenként (azaz ingatlanonként) 2,4 fontdénárt kapunk. Egy személy azonban több ingatlannal is rendelkezhetett, így az egyes polgárokra eső átlagos összeg 3,1 fontdénár volt.36 A városoknak a korábbiakban már vázolt gyengülő politikai helyzetét nagyban befolyásolta, hogy milyen mértékben tudtak hozzájárulni az ország hadi kiadásaihoz. Az udvar - a hadi helyzetre hivatkozva - az eddig említett pénzbeli szolgáltatások mellett más módon is igényelt hozzájárulást a városoktól. A hadi terhek központi elemét a katonaállítási kötelezettség, pontosabban a katonaállítás finanszírozása jelentette. Az 1545-ös diéta úgy határozott, hogy a városok jövedelmeik alapján meghatározott számú lovast kötelesek kiállítani. Konkrétan minden száz forintjövedelem után két lovas katona költségeit kellett biztosítani.37 A fenti pénzbeli juttatásokon kívül előfordult, hogy Pozsony eseti jelleggel is támogatta a központi költségvetést. A kamarai iratanyagban olvasható, hogy 1541-ben Wilhelm von Roggendorf nyomatékosan kéri, hogy fizessék vissza Pozsony városának azt a 300 forintot, amelyet a város tanácsa még 1531-ben kölcsönzött az akkori főhadparancsnoknak.38 Minden bizonnyal máskor is előfordult ilyen jellegű hitelezés. Amennyiben az összeget a város taxájához viszonyítjuk, illetve figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kamara még tíz év után sem törlesztett, ezeket a kölcsönöket is további jelentős hozzájárulásnak tekinthetjük a város részéről. hogy a városok emellett jelentős hadi szállításokat és a hadseregek logisztikai támogatását is végezték, továbbá az 1570-es évek kimutatásaiban a harmincadokból származó bevételek mintegy 35%-kal részesednek. KENYERES 2003b. 93-94. p. Utóbbi tétel témánk szempontjából azért figyelemre méltó, mert a harmincadokon áthaladó forgalom jelentős részét polgári kereskedők bonyolították. 36 Magistrat mesta Bratislavy (AMB MmB) 3 d 3 Taxa Registrum. 37 Egy 1555-ös törvényben elrendelték, hogy minden száz jobbágyporta után két lovast kell felszerelni. A városok katonaállítási kötelezettsége tehát - részben - a telekkatonaság rendszerére alapozódott. H. Németh István számításai szerint a katonaállítás költségei nagyságrendileg a taxa összegével egyezhettek meg, tehát mintegy megkétszerezték a városok éves adójának mértékét. NÉMETH 2004. 338. p. A költségek kiszámításához i.m. 345. p. 38 Jelzés értékű, hogy a kamara a válaszában még mindig a felek türelmét kéri, tehát megkockáztathatjuk, hogy a kölcsön nem került azonnal kifizetésre. ÖStA FHKA Hoffinanz Protokolle (HP) W. Nr. 190. Reg. 1541. fol. 32v.
