Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében
228 Udvar - Város — Főváros ban az általában elégtelen pénzügyi eszközzel rendelkező uralkodók még rá voltak kényszerülve arra, hogy egyezkedjenek a városokkal, utóbbiak pénzügyi támogatása fejében. Az államháztartás támogatásáért cserébe a központi hatalom a legtöbb államban egészen a 16-17. század fordulójáig még nagyobbrészt tiszteletben tartotta a városok önigazgatási, politikai kiváltságait.2 Az állam és a városok átalakuló kapcsolatát vizsgálva Otto Brunner döntő jelenségként azt emeli ki, hogy a városok megszűntek számottevő politikai-katonai tényezőnek lenni.3 Schilling azt hangsúlyozza, hogy az állami beavatkozás számottevően meghatározta a városok gazdasági és társadalmi fejlődését. A késő középkori szerepükkel ellentétben a városok a 16-17. század fordulójától általában már csak passzív szereplői voltak a politikai, a társadalmi és sok esetben a gazdasági változásoknak is.4 A magyar viszonyokat vizsgálva összecseng ezzel a megállapítással az a tény, hogy a városok a tizenötéves háborúig általában meg tudták tartani költségvetési egyensúlyukat, utána viszont egyre nagyobb nehézségeket okozott ennek megőrzése, illetve az udvar részéről érkező és a városok belügye- it érintő támadások is elsősorban a 17. századtól érték a városi közösségeket.5 A korabeli városok nemigen tudtak jogi és/vagy politikai eszközöket felsorakoztatni annak érdekében, hogy ellen tudjanak állni annak a nyomásnak, amit az egyre növekvő állami igények generáltak. A városok egyetlen lehetősége ennek mérséklésére gazdasági erejük volt. A 16. században még többé-kevés- bé ki tudták használni azokat a lehetőségeket, amelyek a polgárság gazdasági teljesítőképességében rejlettek. A központi hatalomnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások legalábbis a 16-17. század fordulójáig mérsékelni tudták a polgárság mozgásterének a beszűkülését.6 Ezt a lehetőséget erősítette az az állami kiadások finanszírozásában bekövetkezett tendenciaváltás, melynek eredményeként a későközépkortól az uradalmi birtokok jövedelmével szemben egyre nagyobb szerephez jutottak az adóbevételek, illetve a későbbiekben a hitelek.7 A továbbiakban áttérek a Habsburg udvar és a magyar városok közötti kapcsolat tárgyalására, azon belül a központi hatalom és Pozsony viszonyá2 A kelet-közép-európai térségben a központi hatalom első olyan jelentősebb beavatkozási kísérletei, amelyek sértették a városok jogait, az esetek nagy többségében vallási téren jelentkeztek. MILLER 2008. 159. p. 3 Brunner megállapításai Bécs pozícióvesztéséhez a fentiek tekintetében: BRUNNER 1929. 19-21. p. A gondolatsort folytatva a politikai-katonai jelentőség mellett, kisebb mértékben ugyan, de csökkent a városok gazdasági szerepe is. KNITTLER 2000. 79. p. 4 Schilling 2004.30., 38. p. 5 NÉMETH 2005. 213-214. p. 6 Schilling 2004.44. p. 7 RAUSCHER 2010. 186. p.
