Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés 207 Florinus de Ferrara, Franciscus Vergezino, loannes Brocco, Bernardino Mantuano, Pius Hercules de Sabaudia és Tadeus de Lardis.27 Azt lehet tehát mondani, hogy Eger nyitott, különféle idegen elemeknek otthont nyújtó várossá vált. A birtokközpontra vonatkozó adatot még azzal egészíthetnénk ki, hogy Beckensloer János püspök 1472-ben Heves megye örökös főispáni címét is megszerezte a maga számára, és ezzel tovább növelte Eger igazgatási funkcióit.28 A középkor végén a püspöki katonai kontingens ellátására vonatkozó adatokkal is rendelkezünk, ami néhány száz fős csapatról ámlkodik, s ami további fogyasztást generált a településen.29 Szintén a püspöki rezidenciának köszönhető, hogy a város az országos politika egyik fontos színtere lett. Az egri püspök, egyházi méltósága és különféle, a király mellett rendszeresen betöltött tisztségei révén személyes kapcsolatban állt a mindenkori uralkodóval, s így Eger érdekeit a legmagasabb szinten is sikeresen képviselhette. A püspökök személyének jelentőségét egyébként egy, az Árpád-korra visz- szamenő adatunk is jól mutatja, mely részben a már említett 1261. évi birtokösszeíró oklevélben, illetve az egri egyház kiváltságait összeíró 1271. évi királyi oklevélben is szerepel, s mely szerint az egri püspökség szükség idején a királyi gyermekek nevelőhelye lehetett.30 A középkor folyamán királyaink rendszeresen tiszteletüket tették a városban, Mátyás például 1468 márciusában országtanácsot is tartott Egerben, majd török követeket fogadott a településen.31 Ez a fontos történelmi szerep olykor negatív következménnyel járt. 1442 tavaszán, Rozgonyi Simon püspöksége idején, amikor a város a husziták elleni küzdelem egyik központja volt, a huszita csapatok a városba is betörtek és jelentős pusztítást okoztak benne.32 A káptalan és a püspök belső ellentéte is fontos szerepet játszott a lakosság mindennapi életében. A konfliktus Czudar Imre püspöksége alatt érte el a tetőfokát.33 Miután a káptalan a birtokán, Almagyaron megszerezte I. Lajostól a 27 Estei Számadáskönyv 39., 253. p., illetve KÁRPÁTI 2010. 43. p. 28 SUGÁR 1984. 173. p. 29 Estei Számadáskönyv 43-53. p. 30 KÁRPÁTI 2010. 22. p. Abban az esetben, ha a királynak négy fiúgyermeke van, a negyedikre vonatkozik ez a rendelkezés. Diplomata Hevesiensis 9. sz. „Hoc non pretermittimus, quod si aliquo tempore reges Hungarie nostri successores quattuor filios habuerint, episcopus Agriensis, qui pro tempore fuerit, quartum custodiet”. Diplomata Hevesiensis 14. sz. „eadem ecclesia tempore necessitatis loco nutricis regum filiis conservatrix sit et magistra.” 31 Kronológia 288. p. és NAGY 1978. 22. p. 32 SUGÁR 1984. 160. p. 33 Az ellentétet az egyházi jogok és a tized tárgyában folyó vita váltotta ki. SUGÁR 1984. 122— 123. p.
