Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Majorossy Judit: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban
190 Udvar - Város - Főváros zik a kép, és főleg ettől kezdve válik dokumentálhatóan jellemzővé a Fő tér (bár mint tudjuk, a teret körülvevő telkek közül több a korábbi, 14. századi „comes- városbíró” családok kezében volt), és az egyetlen megmaradt belvárosi domus regis környéke, mint a felsővezetés tagjai által gyakran birtokolt terület.54 A 15. század végi, 16. század eleji meghatározó városvezetők már dominánsabban inkább a városháza, mint a királyi ház környékén laktak (ahogyan láttuk, az utóbbi közelében átadták helyüket a városi ingatlant szerző néhány nemesnek). Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyéni biográfiák és „foglalkozások” (kereskedő, mészáros-kereskedő, tímár-kereskedő) is meghatározzák a városvezetők térbeli megjelenését. Összegzésképpen mindenképpen meg kell említeni, hogy az összes fentebb érintett témakör számos részletének tárgyalására egy rövid tanulmány természetesen nem nyújt lehetőséget. Amennyiben azonban a város igazgatástörténetének alakulását, az intézmények létrejöttét és számos, itt nem részletezett sajátosságát és átalakulását, illetve a városvezetés jellemzőit együttesen tekintjük, akkor számos megközelítésből arra a következtetésre juthatunk, hogy az 1440-es és az 1460-as évek közötti időszak minden téren több szempontból is átmeneti korszakot jelent a középkori Pozsony életében. A Zsigmondi átmeneti rezidenciális tendenciákat követően az ebben az időszakban jellemző meglehetősen erős és jelentősen koncentrált városvezetés uralma alatt megszilárdult jelenségek és gyakorlatok (legyenek azok a külső és belső tanács ekkorra állandósulni látszó működése, a város belső adminisztrációjának legkülönbözőbb elemei, vagy éppen a város vallási életének jelenségei, mint például a röviden tárgyalt Krisztus Teste testvéridet vagy az úmapi körmenet útvonala, amelyen keresztül a város mint entitás demonstrálódik, vagy legyen az a belvároson belül prominensnek számító telkek kérdése) Mátyás korára nagyjából állandósultak, és a főbb magyar kormányzati szervek székhelyévé válásuk előtt már nem igazán mentek keresztül gyökeres változáson. Nyilvánvaló azonban, hogy az udvar és a városi polgárok kapcsolatának apró részleteit az is meghatározza, hogy egy távoli viszonyrendszerről (akár csak a városon kívüli várbeli), vagy egy városbeli tartósabb jelenlétről (lásd például Mária királyné esetében) van szó, ami másfajta kötelezettségeket jelent a polgárságra nézve. Amennyiben a rezidencia-kérdéskör felől közelítve próbáljuk összegezni Pozsony vizsgált korszakát, akkor a fentiekhez még hozzátehetjük, hogy az 1420-as és 1430-as években az udvarhoz, az uralkodóhoz való erőteljesebb (akár a tervei és pénzügyi nyomása miatt kényszerűnek is tekinthető) orientáció a városon belül szá54 A források (telekkönyv és adójegyzékek) alapján elsősorban háztulajdonlást és csak ritkán lakóhelyet lehet rekonstruálni, hiszen csupán ritka kivétellel tárják fel például a végrendeletek, hogy a tulajdonban lévő házak közül, melyiket használták saját céljaikra.
