Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Arany Krisztina: Buda, mint uralkodói székhely és távolsági kereskedelmi központ a 15. században, a firenzei és dél-német üzletemberek tevékenységének tükrében
158 Udvar - Város - Főváros üzletember, Filippo di Simone Capponi, aki lányait a Firenzében élő rokonság gondjaira bízta.27 Az adatok szokatlan gazdagságának köszönhetően részletesebben elemezhető esetek közül a Melanesi család Magyarországon élő három tagjának társadalmi státusára vonatkozó adatok egy, a firenzeiek esetében viszonylag szokatlan stratégiát rajzolnak ki. Simone az 1420-as években feltehetőleg döntést hozott a Magyarországon történő letelepedésről. Nem tudjuk, mi történt az 1416-ban tervezett firenzei házassága kapcsán, de a források tanúsága szerint tizenegy évvel később már egy budai polgárlány férje, és egy négyéves fiúgyermek apja volt. Fizette a városi adót, évente 60 aranyforintot, a felesége révén rendelkezett egy óbudai szőlővel, ezen felül birtokolt még egy majorsági házat kerttel a városban, ugyanakkor bérelt házban élt saját, és feltehetőleg fivére családjával együtt. A vele egy háztartásban élő fivére, Tommaso ugyanakkor nem említette budai polgárjogát, fivérével ellentétben királyi familiárisi kinevező oklevelében is firenzei polgárként szerepelt. Egy 1432-ben íródott bűnbocsánati supplicatiojában ugyanakkor nobilisnak nevezte mind magát, mind feleségét.28 Tevékenységük kapcsán egyébként elmondható, hogy a fivérek adós- és hitelező listái jelentős arisztokrata ügyfélkörről, valamint az udvarban megforduló külföldi küldöttségek számos tagjának nyújtott pénzügyi szolgáltatásokról is tanúskodnak. Buda számukra feltehetőleg elsősorban királyi székhelyként és királyi közigazgatási központként bírt jelentőséggel, tehát tevékenységük ilyen értelemben illeszkedik a firenzeiek üzleti tevékenységének általános kereteibe. A dél-németek az itáliaiakkal ellentétben letelepedtek Budán, de nem házasodtak a város magyar ajkú elitjével, házasságot általában egymással, vagy a kereskedelmi érdekeltségeik középpontjában álló más városok hasonló státusú német családjai tagjaival kötöttek.29 Az itáliaiak esetében valamivel jellemzőbb a nemes családba házasodásra törekvés, ez általában feltételezte az egyébként ritkán kimutatható végleges letelepedés szándékát.30 Nagy különbségként értékelhető a két etnikai csoport között, hogy a délnémetek nemcsak részt vettek a város politikai életében, de egyenesen a vezető elitbe emelkedtek. Kubinyi András kimutatta, hogy részt vettek a budai tanácsban, a távolsági kereskedelemben érdekelt dél-németek pedig kisajátították a budai bírói tisztet az 1402-től 1439-ig tartó időszakban.31 Ezzel szemben a ránk maradt névsorokban nem találunk itáliaiakat, ők láthatólag nem törekedtek a 27 Arany 2008.297-316. p. 28 LUKCSICS 1931-1938. II. 253. p. 29 KUBINYI 2009c. 498-500. p. 30 Arany 2009b. 182-185. p. 31 Kubinyi 2009c. 489M90. p.
