Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende László: Királyi központok kézművessége a 13–14. században
Szende László: Királyi központok kézművessége a 13-14. században 141 már korábban rámutatott.51 Visegrádon több adat is van rájuk, Giovanni di Bologna és Lando, akik itáliai származásúak lehettek. Egy pillanatra visszatérve az élelmiszeriparra, molnárra és pékre vonatkozó adat mindeddig nem került elő, jóllehet az 1335-ös visegrádi királytalálkozó idején komoly fogyasztással lehetett számolni.52 A kőfaragók jelenléte összefügg a 14. század második felében meginduló királyi építkezésekkel, melyek során nagyszabású bővítéseket hajtottak végre. János kőfaragó 1358-ban tűnik fel az egyik oklevélben. Az ácsok sem tétlenkedtek, 1362-ben Zenke vagy Szőke Márton, 1383-ban Tamás bukkan fel a forrásokban. Mind a ketten tekintélyes polgárok lehettek, mivel helyet kaptak a városi tanácsban. Tamás vagyoni helyzetét jól mutatja, hogy a város egyik templomába temetkezett és sírkövet faragtatott magának. A minuszkulás felirat büszkén hirdette, hogy Lajos király ácsa, Tamás mester nyugszik a síremlék alatt.53 A fémmüves mesterségek közül a királyi központokhoz köthető szakmákat is megtaláljuk. Három pénzverőről van adatunk, akik külföldi származásúak voltak. Günter szász, Perkul Kuncz szintén német, míg Pesczo valószínűleg itáliai. Günter és Pesczo házai a királyi kamara közelében, valószínűleg azzal szemben helyezkedett el a magyar városban. A Loalnak mondott János ötvösként működött.54 Az ötvösmesterség régészeti nyomaira a Rév utca 4. szám alatt bukkant Kováts István és Gróf Péter 2006-2007-ben.55 A telken több kőépületet tártak fel, ezek egyike alatt, az Anjou-kori járószinten egy viszonylag rövid ideig használt külső agyagkemence vagy kohó maradványai, illetve 10 beásott szemétgödörben számos töredék került elő. Betöltésük gazdag leletanyagot tartalmazott: az ép és töredékes kerámiaedények (fazekak, korsók, csészék) mellett a nagyszámú üvegtöredéket (velencei, cseppes és festett poharakat) említhetjük. Előbukkant egy unikális leletnek tekinthető bronz, ún. mandorla formájú pecsétnyomó és egy csuklyás köpenyt viselő ólomfigura is. Az egyik gödörben 51 FÜGED1 1959. 44-46. p. (20. lj.); „Megőrzésre, tárolásra szolgáló hely, bolt vagy raktár.” Középkori latinság 1/2. 199. p. 52 A cseh király emberei 2500, míg a lengyelek 1500 kenyeret fogyasztottak. THURÓCZY 2001. 170. p. 53 A Fő utca 73. szám alatti templomban talált sírkövet eltörve, több darabban helyezték el a padlóburkolatban. A csiszolt vörösmárvány lapon kettős körbe foglalva három, élükkel egymás felé fordított, forgóban elrendezett ácsszekerce vésett ábrája látható, amelyet a következő felirat vett körbe: ,,hi(ic) iacet m(a)g(iste)r (Tho)mas carp(en)tarius regis Lud(ov)ici. BÚZÁS 2007. 51. p. 54 MÉSZÁROS 2009. 4L p. 55 KOVÁTS-GRÓF 2007-2008.
