Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende László: Királyi központok kézművessége a 13–14. században
134 Udvar - Város — Főváros Esztergom Esztergom az Árpád-kori Magyarország egyik királyi székhelye, egyben az azonos nevű vármegye és a magyar egyház központja volt. Magját a római castrum helyén felépült vár, az alatta, a Duna partján elterülő Víziváros, és a vártól mintegy 300 méterrel délkeletre, a Kis-Duna mellett kialakult királyi város képezte. A három települést kisebb-nagyobb városrészek, külvárosok (suburbiumok) övezték - általában önálló névvel és plébániatemplommal.4 A 11. században itt működött a pénzverde, a külföldi kereskedők csak itt válthatták be pénzüket, itt kaphattak kiviteli engedélyt. A külföldi források is felfigyeltek a Duna menti város fontosságára. Az I. Barbarossa Frigyes keresztes hadjáratát megörökítő Lübecki Arnold a magyarok fő városának nevezte, de hasonlóan vélekedett Ansbertus is, aki a magyarok első városaként tartotta számon.5 Theodoricus, Szent Erzsébet életrajzírója szintén Magyarország metropolisát látta a városban.6 Rogerius mester Siralmas éneke önmagáért beszél: „mivel Magyarországon Esztergom minden egyes várost felülmúl, a tatárok legfőként arra gondoltak, hogy [...] ott ütik fel táborukat.”7 A mongolok haditervét végül siker koronázta, 1242. február 2. előtt átkeltek a befagyott Dunán és kegyetlenül elpusztították a várost, ugyanakkor a várat nem tudták kezükre keríteni.8 A tatárok kivonulása után a település hamar újjáépült, IV. Béla intézkedéseivel megpróbálta helyreállítani Esztergom régi fényét. 1243-ban újra megerősítette Örmény település kiváltságlevelét (nevét az örmény kereskedőkről kapta9), majd 1249-ben - egy újabb mongol inváziótól tartva - a királyi tanács határozatával elrendelte a királyi város „maradék népességének” felköltöztetését a Kis- Duna melletti burgusból az erődített Várhegyre.10 A polgárok és az egyháziak együttélése azonban számos feszültséggel járt együtt, emiatt IV. Béla 1256-ban visszavonta korábbi intézkedését, és a várat az érseknek adományozta.11 Eze4 Gyorffy 1987. 245. p.; HORVÁTH 2002. 234. p. 5 „Grane [...] que Ungarorum est metropolis...” Amoldus Lubecensis: Chronica Slavorum. Gombos I. 305. p.; „in vicinia Strigonie, que et Grana dicitur, metropoli prima Ungarie” Ansbertus clericus Austriensis: Historia de expeditione Friderici imperatoris. GOMBOS 1. 292. p. 6 „In Strigoniensi etenim civitate, metropoli Hungáriáé” Theodoricus de Apolda: Vita s. Elisabethae de Thuringia. GOMBOS III. 2398. p. 7 ......cum Strigonium in Hungária omnes et singulas precellerent civ[itat]es, maxime cogitabant tr ansire Danubium et ibi figere castra sua.” Rogerii Carmen miserabile. In: SRH II. 583. p. Magyar fordítását ld. Tatárjárás 2003. 149. p. 8 HORVÁTH 2007. 54-59. p. 9 GYÖRFFY 1987. 273. p. 10 Elenchus 1997. 36. p. (31. sz.), 42M3. p. (36. sz.) 11 SZÜCS 2002. 84-85. p.
