Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei a 13. század első felében
116 Udvar - Város — Főváros va meg kancelláriája tényleges vezetésével.65 Miklós alországbíró Böjtközép vasárnapján bocsátott ki ítéletlevelet az (ó)budai királyi kúriában tartott ítélőszékén hozott döntéséről.66 A kortárs Rogerius mester 1241 -ben hallatlan érzék- letességgel tárja elénk a medium regni és benne (O)Buda jelentőségét: „... Cum ergo postmodum versus quadragesimam pergeret iter suum magis ac magis fama huiusmodi crebrescente rex ad quandam villam, que Buda dicitur, super rippam(!) Danubii positam, in qua consueverat quadragesimam celebrare, pro eo, quod dicebatur locus communior, properavit et archiepiscopis, episcopis et aliis regni maioribus convocatis deliberabat assidue, qualiter posset de tanto negotio providere, monens et ortans eos sepius, quod quilibet haberent suos stipendiarios milites preparatos. [...] Ipse enim de Strigoniensi et Albensi civitatibus, que ad unam tantum dietam distabant exercitu congregato confestim transivit Danubium in magna et diutissima Theutonica villa, que Pesth dicitur, Bude opposita ex altera parte Danubii moram traxit suos ibidem cum exercitu expectans principes, comites et barones. ”67 Ime a „ medium regni Előttünk áll Buda, a többi városnál könnyebben megközelíthető központ, ahol már Rogerius művének keletkezése előtt is szokás volt, hogy a király a nagyböjti időkben országos ügyeket tanácskozott meg főembereivel, valamint bírói széket tartott országa lakóinak (vagyis kormányzati és ítélkezési időszakot rendezett), ahogy tette most is a végveszélyben odarendelve érsekeit, püspökeit és országa nagyjait, hogy felkészüljenek a védelemre. És megjelenik a Budától egy napi járóföldre lévő Esztergom és Fehérvár, ahonnan a király seregét összegyűjtötte, átkelt a Dunán a Budával szemközti Pestre, a német kereskedők által lakott gazdag királyi városba, ott állomásoztatva egységeit bevárta főemberei, ispánjai és bárói csapatait. Rogerius kiválóan összefoglalta mindazt, amit más források is megjelenítettek számunkra II. András és IV. Béla királyok uralkodása alatt 65 CDHIV. 1. 110. p.;CDH\V. 1. 135. p.; CDH. VII. 1.260. p.; HO IV. 22. p.; PRTl. 763. p.; HO. III. 7. p.; CDH IV. 1. 194. p.; ÁLIO. 11. 102. p. 66 DL 231; AÚO VII. 85. p. Alországbíróra eddig ismert első adatunk 1221-ből való. Miklós alországbírónak két oklevele is ismert 1238-ból, de ezeket nem tudjuk, hol keltezte, viszont már saját pecsétjével erősítette meg. BERTÉNYI 1976. 56. p. 67 SRH II. 561-562. p. „A nagyböjt idejének közeledtével ama hír (tudniillik arról, hogy a tatárok már az országhatárt pusztítják) nőttön-nőtt. A király elindult bizonyos Buda nevű városba, mely a Duna partján fekszik. Itt szokta ugyanis megünnepelni a nagyböjtöt, mert, mint mondják, e hely jobban megközelíthető. Meghívta érsekeit, püspökeit és az ország más előkelőit, és folytonosan arról tanácskozott, miképpen láthatná el ezt a nagyfontosságú ügyet, gyakran figyelmeztetve és intve őket, hogy mindenki helyezze készültségbe felszerelt katonáit. [...] 0 maga miután Esztergom és Fehérvár városából, amelyek csak egy napi járó földre vannak (Budától), sereget gyűjtött, azonnal átkelt a Dunán, s megállapodott Budával szemben a túlsó parton, Pesten, ebben a nagy és gazdag német városban, s ott várta seregével együtt főembereit, ispánjait és báróit.” (A szerző fordítása).
