Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Valló Judit: Legénylakás – modern lakósejt. Fővárosi garzonlakások és bérlőik a 19–20. század fordulójától az 1940-es évekig
78 Városépítés, várostervezés Mazsu János egy debreceni bérpalota lakásait és lakóit vizsgálva írt az épület garzonlakásairól és azok bérlőiről. A szerző megállapítja, hogy az 1912- 1914 között vizsgált garzonlakók olyan pályájuk elején álló, stabil keresettel rendelkező, értelmiségi fiatalemberek voltak, akik átmeneti otthonukban előléptetésükig vagy a családalapításig maradtak, amikor teljes háztartás vitelét lehetővé tevő, nagyobb, cselédszobával is ellátott lakásokba költöztek tovább.* 3 A tanulmányban a garzonlakások konyhátlan, fürdőszobás, cselédszoba nélküli, két-, háromszobás (80-95 m2-es) lakások, amelyekben egyedülálló, önálló keresetből élő fiatal értelmiségi főbérlők éltek. A garzonlakás szintén egyedülálló főbérlő lakásaként jelent meg a Budapest épület- és lakásviszonyai az 1920. és az 1925. években című statisztikai munkában. A szerző a Belvárosban és a VIII. kerület körúton belüli részén a feleség nélküli lakásokat nevezte garzonnak,4 véleménye szerint 1925-ben Budapesten ezen a területen lehettek viszonylag nagy számban legénylakások. Itt tehát méretről és lakásformáról nem esett szó, csupán a feleség hiánya okán feltételezték a garzonlakások jelenlétét. Csepeti Péter a fővárosi konyhanélküli lakásokat 1910-1941 között bemutató tanulmányában a mellékhelyiségek nélküli egyszobás lakásokat és a fürdőszobás, tulajdonképpeni „garszónlakásokat” különválasztotta. Megállapította, hogy a konyhátlan lakások esetében két eltérő lakástípusról és bérlőkörről van szó: az előbbi gyakran kültelki, túlzsúfolt munkáslakást, az utóbbi pedig főleg az 1930-as évektől belterületi, egy-két fős háztartásokat befogadó, komfortos garzont jelentett.5 reményei szerint protektora lesz a Ludovikán, és katonai előmenetelt jár majd ki a szegény rokonnak. A jövőbeli örömanya pedig már annyira biztos a házasságban, hogy a négyszobás lakásuk eddig kényszerűségből bérbeadott szalonjába jelentkező szobaurakat is elküldi, mert „hál’istennek” már nincsenek rászorulva a bérlőkre. A - novella végére, a szakítás miatt meghiúsuló - családi álmok közé tartozik Anti leendő „garszonlakása” is, hiszen a fiú katonatisztként már nem maradhatna családjával a mostani „kopott kis lyukban”, rangjához dukálna egy elegáns legénylakás. TÖRÖK 1924. 106-109. p. 3 A bérpalota a századfordulós Debrecen legreprezentatívabb és legdrágább bérháza volt, amelyben a vizsgált két és háromszobás garzonok sem nevezhetők kislakásnak 80-95 m2-es alapterületükkel. Mazsu az említett debreceni garzonok fiatal, értelmiségi bérlői mellett négy fővárosi egyedülálló tisztviselő férfi jövedelmi viszonyát és vagyoni helyzetét is elemezte. Esetükben lakbérkiadásaik alapján egy- és kétszobás garzonlakások, illetve a legszegényebb tisztviselőnél hónapos szoba bérletét feltételezte. Az 1906. évi népszámlálási adatok alapján Mazsu szerint a fővárosi értelmiség 3%-a élhetett 1-2 szobás, konyha nélküli garzonlakásban. A szerző nem rendelkezett fürdőszobára vonatkozó adatokkal, megállapítása a 3-4 helyiséges, konyhátlan lakások teljes halmazára vonatkozik. MAZSU 1992. 155. p. 4 Budapest épület- és lakásviszonyai 1920., 1925. 1. 53. p. 5 Csepeti 1944. 97., 101. p.
