Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Valló Judit: Legénylakás – modern lakósejt. Fővárosi garzonlakások és bérlőik a 19–20. század fordulójától az 1940-es évekig
VALLÓ JUDIT LEGÉNYLAKÁS - MODERN LAKÓSEJT. FŐVÁROSI GARZONLAKÁSOK ÉS BÉRLŐIK A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁTÓL AZ 1940-ES ÉVEKIG * Az 1930-as, 1940-es évek fordulóján épített fővárosi modern bérházakban az egyszobás, fürdőszobás garzonlakások a lakásállomány felét tették ki. A garzonok elterjedését, népszerűségét a korszakban jellemzően egyetlen tényezővel, az elszegényedő középosztály, ezen belül is a fiatal, gyermektelenségre kárhoztatott tisztviselő házaspárok kényszerű, egyedülállóknak tervezett otthonokba költözésével magyarázták.1 Tanulmányomban az 1930-as, 1940-es évektől a 19-20. század fordulójáig hátrálva tekintem át a kislakástípus formai alakváltásait, a garzonok elhelyezkedését a nagyvárosi térben, illetve a bérlőkor összetételének változását - különös tekintettel az említett egyedülállók és a gyermektelen tisztviselő párok háztartástípusaira - különböző, a lakásstatisztikai feldolgozások által kínált időmetszetekben. Munkámhoz először is tisztáznom kell a garzon minden vizsgált időpontra érvényes fogalmát. A 20. század első felének garzonlakásairól többféle elképzelés mentén is írtak lakásstatisztikai, illetve lakástörténeti tanulmányokban. Thirring Gusztáv konyhátlan lakások 1906. évi adatait elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a „konyhátlanság” - szegénység együttállása alól a katonatisztek ilyen típusú lakásai kivételt képeznek, hiszen esetükben nem rosszul felszerelt, nyomorúságos bérleményekről lehetett szó, a lakásadatok mögött minden bizonnyal családot még nem alapított főbérlőket kell feltételezni. Azaz a „garszonokról” mint a családi kereteken kívül élő, háztartást nem vezető, egyedülálló férfiak (katonatisztek) konyhával nem rendelkező lakhelyéről beszélt.2 * Köszönöm Nagy Ágnes tanulmányommal kapcsolatos észrevételeit, javaslatait! 1 Bierbauer 1941. 123. p. 2 Thirring 174. p. Török Sophie 1924-ben keletkezett Szakítás című novellájában is felbukkan a „garszonlakás” mint az egyedülálló katonatiszteknek való lakástípus képe. A szöveg egy, a családfő apa halála után anyagilag megroppant középosztályi családról szól, akik a szegénységből az idősebb lány, Vera szerencsés házasságán keresztül látják a kivezető utat. Anti, a fiútestvér is „erősen belekalkulálja” jövője alakulásába a leendő tábornok apóst, aki URBS. MAGVAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VI. 2011.77-101. p.
