Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
384 Recenziók kerti pavilonok) tagolja a leírást a szerző. Gazdag képanyag illusztrálja a szöveget: külső és belső tervrajzokat, átalakítások dokumentumait ismerheti meg az olvasó. A tanulmány második részében a fasori villák jellemzése során rámutat a külföldi példákra, részletezi a különböző korszakok stílusirányzatait és bemutatja a fasort szegélyező párhuzamos utcák épületeinek jellegzetességeit is. A továbbiakban felsorolja az itt működött építészeket, az ingatlanok tulajdonlásában beállt változásokat, valamint elemzi a tulajdonosok és építtetők társadalmi összetételét, és ennek észlelhető átalakulásait, kitérve néhány tulajdonos család történetére, családfájára is. E fejezet szövege, kiegészítve a lábjegyzetek sokszor igen bőséges adattartalmával, valamint a telektulajdonosoknak a Függelékben közölt jegyzékével és az épületek adattárárával tanulságosan bővíti ki a fasori telek- és/vagy villatulajdonosok társadalmi összetételéről a szerző által adott - táblázatokba is csoportosított - ismereteket. Ez a részletes adattár ugyanis a foglalkozási-vallási rétegződés bemutatásán túl azt is lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük a korai és későbbi korszak tulajdonosait, szomszédsági viszonyait. Megállapítható bizonyos személyek, sőt társadalmi csoportok mintaadó jellege, összefonódása, divatformáló képessége. Hiszen tagadhatatlan, hogy ez a villasor a zöldbe vágyó városi lakosság egy exkluzivitásra törekvő elitcsoportjának tulajdonát képezte, s nem érdektelen, hogy kik voltak személy szerint a kezdeményezők, és kik a követőik. A szerző kimutatja köztük - különösen a század első negyedére vonatkozóan - egyrészt a görögkeleti és evangélikus vallásúak, a foglalkozás oldaláról a kereskedők és értelmiségiek nagy számát. Nevesítve őket: olyan, az új iránt nyitott és fogékony, köztiszteletben álló személyiségek játszottak kezdeményező szerepet, mint például Liedemann, Sebastiani, Valero, Grabovszky Konstantin, Dumcsa Demeter, Feszi Mihály, Kardetter Tamás, a későbbi bőrgyáros Kemnitzer, a vállalkozó szellemű Mayerffy, Gömöry Károly patikus, Rumbach Sebestyén orvos. Ezt az izgalmas tanulmányt követi az epreskerti művésztelep ismertebb, és az úgynevezett XXXII. csoport eddig kevésbé feltárt története. Az elnevezés a szabályozási tervből ered, amely így jelölte a Bajza-Délibáb-Munkácsy Mihály és Benczúr utca által határolt, mindössze hat telket tartalmazó legkisebb telektömböt. A negyedik, Változatok címet viselő tematikus egységben a különböző stílusban épült villák külsejét és belsejét mutatja be a szerző. Az első tanulmány Tornyos villák a Városligeti fasorban címe önmagáért beszél. Az Ízlésváltás a századfordulón pedig az Andrássy úti villanegyedben történt, az új ízlésnek megfelelő átépítéseket tekinti át. E fejezet a laikusok számára is fontos tudnivalókat tartalmaz, hiszen egy részük - továbbépítve (elrontva) - ma is megtekinthető. Az utolsó, Villák és építtetöik című tematikai egység hat tanulmányt foglal magában. Az előzmények után sejthető, hogy itt sem a szokványos leírás vár az olvasóra. A Wechselmann villával két tanulmány is foglalkozik, lévén hogy tervezője az iratokból nem állapítható meg egyértelműen, hiszen a terveket csak az építtető - egyúttal neves építési vállalkozó - Wechselmann Ignác jegyezte. A szerző - részben stíluselemzés útján, részben Wechselmann és Ybl szoros szakmai - sőt baráti - kapcsolataiból kiindulva mérlegeli, hogy - az egyébként az Ybl hagyatékban fennmaradt, szignálatlan tervrajzoknak Ybl, vagy esetleg Unger Emil volt-e a tervezője. Első, 1991-ben megjelent tanulmányában még - hipotetikusan - Ybl mellett teszi le a garast, egy évvel később a
