Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Kisvárosi polgárok. Források 1866-1919 381 életére, amelyet elsősorban Badé Pista és zenekara jelentett, s más szórakozási lehetőségekre. Végül az otthon körében zajló társas élet forrásai következnek, elsősorban ismét naplók és levelek. Külön blokkot kaptak ezután a testedzés forrásai, amelyek ismét csak közvetlenül a társadalmi tagozódásról is szólnak, hiszen a korcsolyázás, vagy a tenisz elterjedése nyilván nagyon is rétegspecifikus, amint egy tornaegylet, vagy a svédgimnasztika is sajátos életmódeszményeknek felel meg. A tizenegyedik nagy fejezet az előző témát viszi tovább, a fürdőéletet bemutató forrásokat felsorakoztatva. Fürdői hirdetések, egy-két újságcikk mellett itt elsősorban fürdőre utazott gyulaiaknak az otthon maradottakhoz intézett leveleit olvashatjuk. Végül az utolsó nagy fejezet a korabeli kultuszoknak, az emlékezet korabeli gyakorlatainak forrásait vonultatja fel, szoborbizottságok anyagait, alapítványok alapítóleveleit, nekrológot, illetve uralkodói kitüntetésről szóló tudósítást gyűjtve egybe. Monografikus igényű forráskiadványról van tehát szó, amint az a kötet anyagának rövid bemutatásából is látszik. Az egybegyűjtött források nem csak jó néhány szak- dolgozat anyagát képezhetnék, hanem a helyi viszonyokban jártas történész számára valóban egy város- és társadalomtörténeti monográfia forrásanyagát is nyújthatják. Hiszen az egyes forráscsoportok alapján számos jól feltett kérdést vizsgáló várostörténeti, mentalitástörténeti, vagy éppen akár mikrotörténeti megközelitést alkalmazó családtörténeti tanulmány készülhet, néhány család ugyanis szinte minden blokkban szerepel dokumentumokkal. Ilyen a Ladies, kisebb részt a Kliment család, de szerepelnek dokumentumok az Erkel, vagy a Márki családoktól és néhány forrás a Knereket, Bodokyakat is képviseli. A forrásanyag egészét felhasználó monográfia lehetséges csapásirányait Erdész Ádám bevezető tanulmánya is jelzi. Röviden utalva az egybegyűjtött anyag alapján föltehető lehetséges kérdésekre, a polgárság weberi megközelítését ajánlja, a struktúrák mellett az életmód elemzését, és az egyesületi hálózat vizsgálatát, amely a társadalom tényleges szerveződésébe nyújt bepillantást. Erdész hangsúlyozza, hogy az a kép, ami ezekből felsejlik cáfolja Erdei kettős társadalom tézisét, hiszen úgy tűnik, hogy bár természetesen vannak elkülönülő, bizonyos központok körül kialakuló csoportosulások Gyula társadalmában, ezek között átfedés, átjárás is van, s az intergenerációs mobilitás számára egyik csoport sem zárt, hiszen békési főispán lehetett egy szíjgyártó mester fia, s vármegyei főjegyző egy gyulai asztalos gyereke. Az alföldi városokat általában nem úgy tartják számon, mint a 19. század második felére jellemző társadalmi átalakulás legfontosabb helyszineit. A Békés Megyei Levéltár forráskiadványa bizonyítja, hogy egy délalföldi kisváros történetének ismerete - a felmerülő országosan ismert, helyi származású személyektől függetlenül - egyáltalán nem mellékes kérdés, ha meg akarjuk érteni mi is történt ebben az időszakban Magyarországon. Kívánatos lenne, ha más levéltárak is követnék a példát, mert a hasonló mélységű forrásfeltárás egyes városokról hozzásegíthet a megszokott történeti elképzelések felülvizsgálatához. Ehhez persze az szükséges, hogy mint Gyulán is, koncepciózus, friss és szakszerű szempontok által vezetett forrásválogatás álljon össze. Bódy Zsombor
