Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Geschichte der Planung des öffentlichen Raums 375 leti hálózat alapvető szerkezeti elemei voltak; a weimari időszak meghatározó berlini urbanistája, Martin Wagner funkcionálisan teljesen differenciált városterületén belül a nyílt vízfelületek viszont már csak a pihenési funkciót kielégítő parkterületekben jelentek meg, a városi közterek a nyilvánosság terei helyett pedig pusztán közlekedési hálózatként értelmeződtek. Wagner funkcionalista városkoncepciójának elemzése már az 1920-as évekhez vezet, és megfelelően példázza is a bevezető tételét, amely szerint a 19. századi városias közterületek tervszerű feloldása lett volna a „fordista társadalom” várostervezési ideálja. A 19. századi polgári város problémáira adott reakcióként megszülető, elsődlegesen a lakás és a lakónegyedek problémáira koncentráló modernista építészet és urbanisztika közterület-koncepciójának vizsgálata ennél azért több teret és elmélyedést igényelt volna. Egyrészt azért, mert a modernizmus kritikája szempontjából alapvető problémáról van szó, de azért is, mert a háború utáni, magát ezen irányzatok örökösének tartó nyugat-európai tervezés köztereinek vizsgálata elvben a könyv egyik súlyponti témája lenne. A Walter Schwagenscheidt német várostervezőről írott tanulmány akár alkalmas is lehetett volna ezeknek az összefüggéseknek a bemutatására. Az építész az 1920-as évek elején egy Raumstadt címet viselő utópikus városterv szerzője, az évtized végén a német modern építészet egyik emblemetikus alkotásának számító Neues Frankfurt lakónegyedeinek egyik tervezője volt. A háború után urbanisztikai terveit az 1923-assal megegyező címen, de átdolgozott tartalommal adta közre, ideáit a 60-as években a frankfurti Nordweststadt lakótelep tervezésénél kísérelte meg realizálni. Az életút tehát első pillantásra e kontinuitást tűnik demonstrálni - a kapcsolatok behatóbb elemzésével a szerző, Ulrich Wider azonban adós marad. Nem vizsgálja érdemben a Raumstadt különböző verzióinak egymáshoz való viszonyát, eltéréseit, nem tudjuk meg, hogy a frankfurti lakótelep az ideáltervek mely gondolatait törekedett realizálni. Megkísérli ugyan kontextualizálni Schwagenscheidt urbanisztikai terveit, a névazonosság alapján kiválasztott, szemléletükben viszont teljesen eltérő művekkel történő összevetések (amelyekben a szerző a különbségeket törekszik kiemelni) nem bírnak megvilágító erővel. Lehet, hogy konvencionálisabb, de valószínűleg hasznosabb lett volna közelebbi, történetileg releváns párhuzamokkal - Bruno Taut és köre 1920-as évekbeli ideálterveivel, illetve a háború után népszerű Stadtlandschaft-gondolat különféle verzióival való összevetés, ahogy ezt azóta más már meg is tette.5 Mindezek miatt nem rajzolódik ki a 20-as évek terveitől a 60-as évek lakótelepéig vezető út, nem tudjuk meg, mi is az a modernista Raum, amely a kiadványok, tervezetek címében pregnánsan jelen van, a frankfurti panelházak között azonban inkább csak hiányként, űrként érzékelhető. A tanulmánykötet következő súlyponti témáját a két német diktatúra köztereinek vizsgálata adja, négy eltérő színvonalú tanulmánnyal, amelyek összességében mégis 5 SOHN, Elke: Zum Begriff der Natur in Stadtkonzepten - anhand der Beiträge von H. B. Reichow, W. Schwagenscheidt und H. Scharoun zum Wiederaufbau nach 1945. Hamburg,- Münster, 2008. Lásd még: CSÁKI Tamás: A közösség víziójától a demokrácia építészetéig - Hans Scharoun Filharmónia-épülete a Kulturforumon. In: Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra. Szerk. KERÉKGYÁRTÓ Béla. Budapest, 2008. 177-204. p.
