Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Melega Miklós: Baics Gergely: Feeding Gotham: a social history of urban provisioning, 1780–1860
324 Műhely Az első fejezet ismerteti a helyi lakosság alulról jövő kezdeményezéseként, közadakozással életre hívott piacok létrejöttének mechanizmusát, majd a városi tanács ezek felett gyakorolt ellenőrző szerepének az 1810-es évektől kitapintható felerősödését, ami idővel oda vezetett, hogy a városvezetés - az élelmiszerellátó rendszert a lakosság jólétét szolgáló közjavak egyikének elismerve - maga is piacok építésébe kezdett. E szemléletváltás nyomán tekintélyes nagyságrendű közpénzt invesztáltak a piacok fejlesztésébe, amelyek a lakosságot kiszolgáló városi infrastruktúra speciális elemeiként, a köz- és a magánérdek kényes egyensúlyára alapozva működtek. Az 1840-es évektől aztán gyökeres fordulat állt be, amennyiben a város kivonult a finanszírozásból, sőt a piaci rendszert, illetve a kereskedők monopolisztikus helyzetét védő törvényt eltörölve utat nyitott a szabadkereskedelmi rendszernek. A szerző izgalmas oknyomozással tárja fel a fenti átalakulások hátterében meghúzódó érdekharcok és gazdasági folyamatok bonyolult összefüggésrendszerét, ráirányítva a figyelmet, hogy a liberalizációra nem pusztán a szabadkereskedelmi ideológia széleskörű térnyerése okán, hanem a piacok drágasága, a rendszer működési zavarai, valamint a város fokozódó eladósodása következtében került sor. Az 1843. évi dereguláció komoly gazdasági és társadalmi kihatásait elemezve bemutatja a hagyományos élelmiszerellátási rendszer felbomlását, a piacrendszer hanyatlását és ezzel párhuzamosan az utcai alapon szerveződő kereskedelem térnyerését. A következő fejezet az élelmiszerellátás rendszerének átstrukturálódásából adódó következményeket vizsgálja, a városlakók bevásárlóútjainak időbeli és térbeli rendszerét elemezve. A szerző a piaci bevásárlások napi, heti és szezonális menetrendjét feltárva keres választ arra a kérdésre, hogy a természetes idő, a „long durée” és a stmkturális idő hogyan határozta meg a városlakók életritmusát, bevásárlási és táplálkozási szokásait. Megállapítja, hogy a forgalmazott árucikkek kínálatában évszakokhoz igazodó trendek mutathatók ki, s minthogy a városi lakosság sok friss élelmiszert fogyasztott, a mezőgazdasági termelés szezonális ritmusa révén a természetes idő ilyen úton is behatolt az urbánus környezetbe. Emellett a naptári idő, a piacok működésének napi és heti rendje is alapvetően strukturálta a városlakók életét. Az időbeli minták vizsgálata után a dolgozat mindennek térbeli vetületét, a városi élelmiszerellátás térszerkezetét veszi górcső alá, a várostörténeti kutatásokban újabban teret nyert szemlélet, a térbeli fordulat jegyében. A társadalmi-térbeli problémák elemzéséhez a Geographic Information System (GIS) program szolgál eszközként, amelynek segítségével a szerző rekonstruálja a város széttagolt élelmezési rendszerét. A tematikus térképek megismertetik az olvasót a 19. század eleji New York piacrendszerének térbeli tagolódásával és belső hierarchiájával, valamint az egyes piacok vonzáskörzetének kiterjedésével. Az elemzés nyomán észak-déli és kelet-nyugati viszonylatban olyan sajátságos területi egyenlőtlenségekre is fény
