Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
Argejó Éva: Égi és földi város 313 Az impresszionisták olyannak ábrázolják a világot, amilyennek valóban látjuk, ha kitérünk az automatikus tárgyfelismerés mechanizmusai elől.”89 A párizsi festők a tradicionális kerettémákat új tartalommal töltik meg, s a nagyvárosi élet is ilyen új témának bizonyul. Az irányzat követői ragaszkodnak a következetesen szerkesztett perspektívához, s ehhez már olyan új kifejezésformákat is felhasználnak, mint a fotó. A 19. századig a várost ábrázoló festmények az utcákat, tereket általában barátságos helyként mutatták be, amelyeket törvény- tisztelő polgárok népesítenek be. Az impresszionisták azonban nem a korábbi festményeken látható rendezettségre és harmóniára helyezik a hangsúlyt, sokkal inkább a modem, iparosodott város színes, nyüzsgő tömege és hangulata érdekli őket. Szubjektív látásmódú képeiken a várost állandó változásban, véletlenszerű elemek kompozícióba építésével ábrázolják. Ekkorra már kávéházak tucatjai népesítik be Párizst, s festményeiken megjelenik a látszólag céltalanul csatangoló flâneur mindaddig ismeretlen alakja is. Az impresszionisták városképeit az életből ellesett pillanatok sora és a ragyogó színvilág jellemzi leginkább. Számtalan festményükön örökítik meg a széles boulevard-okat, a nyüzsgő utcát és a Szajna-partot, amelynek hangulatát kiváló ecsetkezeléssel érzékeltetik. Festményeiken a nagy tereket is elevenné teszik oly módon, hogy a tér mélységét a színek változó transzparenciájával érzékeltetik. Az új szemlélettel megfestett veduták többsége Claude Monet90 ecsetje alól került ki, akinek impresszionista festményeire Turner fénymisztikájú városképei is nagy hatással voltak. Monet életszerű képein Párizs megelevenedik és hangulattal telítődik. Pissaro91 főként felülnézetből ábrázol párizsi látképeket, fasoros utakat, omnibuszokat és járókelőket, hidakat és a Szajna-partot,92 Gustav Caillebotte93 pedig különös látószögek alkalmazásával mutatja be Párizs ezer arcát. A 20. század művészete alapvetően különbözik mindattól, mint amire a régebbi korszakok alkotói a reneszánsz óta törekedtek, s ennek gyökere a manierizmus művészeinek egyéni látásmódjában rejlik. A nagyvárosi lét egyre kaoti- kusabbá válik, és ennek bomlasztó jellege lassan megmutatkozik a festményeken is.94. A 20. századi képeken jól nyomon követhető, amint a modernizáció térnyerésével a zsúfolt városok a romlottság és az értékek devalválódásának színtereivé is válnak. A várost, s benne a városi létet a festők már egyre inkább úgy ábrázolják, mint ami elidegeníti és elszigeteli a benne élőket. A város topo89 Schuster 2005. 28. p. 90 Claude Monet franeia festőművész (1840-1926) 91 Camille Pisarro francia festőművész (1831-1903) 92 Rajkó-S. Nagy 2010. 53. p. 93 Gustav Caillebotte francia festőművész (1848-1994) 94 Városképek 177. p.
