Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
Argejó Éva: Égi és földi város 305 régi rend összeomlása bizonytalanságot és tiltakozást váltott ki a valóságtól elidegenedett, narcisztikusan befeléfordult művészekből, aminek következtében megtagadják a rációt, a természetest és festészetükben ezért kap mind nagyobb teret a túlzás, a deformáció és a kétértelműség. Felfogásában a manierizmus a kilátástalanság, a gyökértelenség és az illúziótlanság művészete, ezért is kap benne oly nagy teret a vágyálom és a képzelet.48 A manierizmus, ez a hűvös, bonyolult és intellektuális irányzat megbontja a klasszikus művészet szigorú szabályosságát és szubjektív, szuggesztiv, expresszív kifejezési módot állít a helyébe. Festményein megszűnik a reneszánszt jellemző színpadszerű tér képzete. A manierista festők igyekeznek elkerülni az összefüggő, folyamatos térélményt, inkább megtörik, részekre tagolják, áttekinthetetlenné teszik a hátteret, dinamikus, bizonytalan mélységű képi teret hozva létre ezzel.49 E sajátos manierista téralakítás a városábrázolásban is jól nyomon követhető. A művészeti irányzat fő alakjának, El Grecónak50 két festménye is mintául szolgálhat erre. Toledó villámfénynél című, misztikus-földöntúli atmoszférát sugárzó képén nehéz elválasztani a valóst a valószerűtlentől. A dombon épült város tölcsérszerüen fúródik a térbe, a kép téregysége felbomlik, s a város szilánkjaiban szóródik szét a képmezőben. Hollmann szerint: „El Greco ezen a képén úgy akarta bemutatni Toledót, ahogyan ő látta: titokzatos, furcsa, mégis vonzó városnak” 51 El Greco mindinkább elszakadt a tapasztalati valóságtól, tájai és alakjai egyre inkább képzeletének szülöttei voltak. A Jézus kiűzi a kufárokat a templomból című képén a templomból a háttérben látható város sokkal inkább emlékeztet egy európai nagyvárosra, leginkább talán Rómára, mintsem a Jézus korabeli Jeruzsálemre. Franciaországban Antoine Caron,52 a fontainebleau-i iskola jeles képviselője több képén is egyesülnek mitológiai és allegorikus elemek, bizarr városábrázolásai híven tükrözik a manierista felfogást. A festő dekoratív stílusú képeit azok a mesterkélt formai megoldások jellemzik, amelyek korántsem voltak idegenek az irányzat követőitől. A manierizmus feloldja a tér struktúráját, és az ábrázolandójelenetet egymástól elkülönített, különféleképpen szervezett téregységekre bontja.53 Caron perspektívát nélkülöző archeológiái festményein több egymás mögé sorolt, egymáshoz nem kapcsolódó képsík látható. Elképzelt városai a valóságban nem létező épületek, épületegyüttesek különálló részelemeiből 48 HAUSER 1968. 282-283.p. 49 KelénYi 1995 16. p. 50 El Greco spanyol festőművész (1541 k.-1614) 51 HOLLMANN-PENNDORF 1981. 14. p. 52 Antoine Caron francia festőművész és üvegmüves (1521-1599) 53 Hauser 1968. 284. p.
