Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
Argejó Éva: Égi és földi város 297 mert tudatosan elutasította azt.6 Valamivel később Heidegger ugyanezt írja le A világkép kora című esszéjében. Eszerint a perspektivikus ábrázolás a világot egy képpé, egy tárggyá változtatja, a világ azonban nem tárgyszerű.7 A kora középkor imaginárius-spirituális müvészetfelfogásának valóban nem felelt meg a világ ilyesfajta tárgyszerű leképezése. A legősibb városok égi előképpel rendelkeztek, mivel az archaikus ember felfogása szerint a valóság az égi archetípusok mása. Ilyen szent városnak tekinthető a számtalan középkori festményen is megjelenő mennyei Jeruzsálem, amely nem valóságos volt, sokkal inkább a mögötte álló szellemi szubsztancia archetípusa. Az égi Jeruzsálem középkori ábrázolásának őse egy Szent Szeverusz Apokalipszise néven ismertté vált, 11. századból fennmaradt kézirat rajza, amely nem egy valóságos várost mutat be, hanem annak vélhetően csak a központi terét, síkban kiterített, ortogonális technikával. A négyzetes tér oldalait íves árkádos falak határolják, s a tizenkét kapuban a tizenkét apostol áll, fölöttük egy-egy angyallal.8 A szent város ellentéte a bűnös földi város - ez az ellentét képezte az alapját e szimbolikus jelentéstartalmakat kikristályosító szembeállításnak a középkorban.9 Szent Ágoston a platonizmus hatására építi fel az „égi” és „földi” várost az Isten városa című müvében. Tekintve, hogy Isten városában a társadalom összetartó ereje a hit, ez egyben az örök város szimbóluma, amelynek helye az abszolút tér, ideje az örökkévalóság.10 11 Mivel Ágoston müve a város kinézetét illetőleg nem tartalmaz konkrét leírást, évszázadokra tág értelmezési keretet kínált Jeruzsálem festői ábrázolásának. Önmagában álló városábrázolások még a román kort követően sem jellemzőek, csupán kisebb építészeti együttesek bukkannak fel: magaslatra épült várak, hatalmas kőfallal körülvett apró középkori városok, középen templommal. A gótika kialakulásának idejére a politikai, gazdasági és társadalmi életben beállt fordulat a középkori Európa gyökeres átalakulását, az ember világlátásának megváltozását és szellemi megújulását eredményezte. A mind szélesebb körre kiterjedő kereskedelem jólétet és gyarapodást hozott számos észak-itáliai városállamnak és északi országnak. Bár Hauser Arnold szerint a gótika naturalizmusában még a világ igenlésének és tagadásának labilis egyensúlya fejeződik ki," már jelentősen lazult az egyház tudomány és művészet fölötti fennhatósága, s a középkor transzcendens világképe helyébe lépő világi tudásszomj a 6 BÖHRINGER 7 Heidegger 2006. 82. p 8 Meggyesi 2007. 9 HAJNÓCZI 1994. 22. p. 10 Uo. 31-32. p. 11 Hauser 1968. 185. p.
