Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk müemlékegyüttes... 255 Noha a felújítás során az épület bontása már nem merült fel, Szíjártó levele végén tudatosította a párt első titkárában azt, amit korábban a műemlékvédelmi szakemberek többször is hangoztattak: a „templom lebontása, ami a forgalomnak komoly akadályát képezi” csak a műemlékvédelem hatósági jogkörét gyakorló szerv jelen esetben az Országos Építésügyi Hivatal hozzájárulásával hajtható végre. Ezen hozzájárulás hiányában erre a nyilvánvalóan politikai hátterű intézkedésre azonban nem került sor,105 a kérdést pedig Rákosi 1956-os félreállítását követően levették a napirendről. Ami azóta történt A metró építése 1959-ben indult be újból, a kivitelezőknek azonban jelentős problémákat kellett leküzdeniük a munkálatok során. A Batthyány térnél haladt a budai és pesti oldal törésvonala, a kiscelli agyag itt erősen repedezetté vált, végül be is omlott a Batthyány téri pajzsindító kamrák számára kialakított üregek fölött. Ennek következtében a süllyedési zónában álló volt Erzsébet-kórház 10 cm-t süllyedt, az épület komoly károkat szenvedett, a helyreállításig ki kellett üríteni.106 A mostoha geológiai körülményeket leküzdve, az eredeti határidőt jócskán túllépve a kelet-nyugati metróvonal Deák tértől Déli pályaudvarig tartó szakaszát 1972. december 22-én adták át az utazóközönségnek.107 Az egykori Bomba téren végül nem épült fel az áramátalakító, a kis léptékű állomásépület pedig nem zavarta az ottani műemlékeket,108 amelyek a mai napig a főváros egyik legszebb védett együttesét alkotják. (Noha a korszak szakemberei által oda nem illőnek titulált két épület - a Vásárcsarnok és a mellette található lakóház - túlélte az elmúlt időszakot, a tér történeti egysége ezekkel együtt is érvényesül.) Az állomás szellőzői mellett az ember éveken keresztül sétálhat el napi szinten anélkül, hogy észrevenné őket a fák között. Maga a metró és a hozzá kapcsolódó építmények tehát nem okoztak kárt a város egyetlen, még barokk városképet őrző terében, a közlekedési változások viszont lehetetlenné tették a régi hangulat megtartását. A terület ma ugyanúgy fontos közlekedési csomópont, mint ahogyan sok évszázadon keresztül az volt; a megnövekedett autóbusz-forgalom és az egyirányú, nagy sebességű Fő utca azonban elszigeteli egymástól a tér épületeit, így akadályozza a köztük tett kellemes sétát. A Dunával való közvetlen kapcsolatra pedig a rakparti 105 K. PintÉR-Kaiser 1984. 32. p. 106 Kelemen 1970. 75. p. 107 A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada 397. p. 108 Dercsényi 1980. 45. p.
