Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi viszonyai a második világháborúig
Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi... 225 nél több lakásból állnak, ami jelzi, hogy a kerületben nem voltak tömegesen egész szinteket elfoglaló lakások. Rákosi Jenő a következőképp írt az egykori felső elővárosról: az Andrássy út és a Körút „csak mint színfal takarják el e városrész egyéb sötétségeit. Egy-egy útczát kivéve, minő az Eötvös-útcza, melyet a közélet előkelőségei foglaltak le, a többiekben nem épen előkelő nép sürög-forog és lakik. Tisztaság és ízlés nem igen tünteti ki a Terézváros kisebb mellékútczáit. Az alsóbbrendű kereskedő és közvetítő nép tanyázik itt; a belső útczákban dísztelen nyilvános helyiségekkel, borzas asszonyokkal, rendetlenül tartott gyermekekkel és kevéssé vonzó férfinéppel találkozik a járó-kelő. Itt vannak a nemzetközi kávéházi múzsa tanyái; itt és a szomszéd VII. kerületben, az Erzsébetvárosban, van a női zenekarok kétes jellemű fészke. Az Erzsébetváros sokban hasonlít a szomszédjához. Fő ere a Király-útcza, hajdan fő közlekedő vonal a város és a Városliget közt. Ez a rész a kisiparosok és a kispolgárság szállása. A műveltebb vagyon és ízlés, az a réteg, a mely a közügyekkel való összeköttetést, azok ápolását öntudatosan műveli, csak a nyíltabb, nagyobb s csak az újabban vágott útczákban és azok szomszédságában telepszik meg e városrészben.”17 Rákosi mondataiból igazán pontos képet festhetünk a kor vigalmi negyedéről, amelynek főutcáján, a Király utcában egymást érték a mulatók, kocsmák, revük. Mikszáth így ír a Király utcáról: „Az éji életnek központja ősidőktől kezdve a Király utca. Élénk, pezsgő és lármás. A boltok legnagyobb része nyitva van. Száz meg száz banda nyaggatja hangszereit a nyilvános helyiségekben, a kávéházakban és tánctermekben: kihangzanak az éjbe s egy kaotikus zsongássá folynak össze. Az első éji sétám alkalmával csak a »Kék macská«-ig szándékoztam eljutni, hol a honatyák szokták megpihenni fáradalmaikat. De ez se sikerült, mert míg csak a »Kék macská«-ig jut az ember, ha lelkiismeretes szemlét akar tartani, kilenc-tíz helyiségbe kell bepillantania.”18 1901-ben a VII. kerület vizsgált részén nagyjából 15 000 rendes lakást tartottak számon, amelyek szobáiban átlagosan két-három fő élt. A legtöbben kétszobás lakásokban laktak, ami valamivel kedvezőbb összképet mutat az össz- budapesti adatoknál. A Király utca vizsgált területre eső lakossága ekkoriban már 5000 körül járt, de a Dob utcában is majdnem ennyien laktak. A VII. kerület közben folyamatosan átalakulóban volt. Csak 1899 és 1901 között 170 új épületet emeltek Erzsébetvárosban, 40-re húztak emeletet vagy másik szárnyat, 39-et pedig teljesen átépítettek Új épületeket ekkor már nem elsősorban vizsgált területünkön emeltek, ám Belső-Erzsébetvárosban is több szecessziós és eklektikus építmény tarkítja a városképet. Ezek már többnyire nem üres telken 17 RÁKOSI 1893. 184-186. p. 18 Mikszáth 1881.
