Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi viszonyai a második világháborúig
224 Épített örökség abban az esetben is a szövet lazítását kellett volna előirányoznia, ha ezzel financiális érdekek sérültek volna, s a lakókat is át kellett volna telepíteni. Ráadásul az sem volt ritka, hogy az építkezéshez gyenge minőségű alapanyagokat használtak. A negyed záróépülete, Pekáry Imre városkapitány házának homlokzati, könnyen málló mészkőből faragott díszei például már az 1870- es években is erőteljesen hullottak.15 A középületek tekintetében valamelyest jobb volt a helyzet: felépült a Rumbach zsinagóga (1872), 1890-ben megnyílt a Vasvári Pál utcai zsinagóga, végül a terület utolsó templomaként a Kazinczy utcai imaház 1913-ban (amelyben végre az ortodox zsidó hitközség tagjai is valódi otthonra találhattak), valamint a cipész ipartestület székháza 1905-ben. Ezek az épületek, talán az ortodox zsinagóga kivételével, ma is viszonylag jó állapotban vannak. Átépítés A dualizmus első harminc évében az önállóvá vált kerület egészen elképesztő mértékű népességnövekedésen ment át. A terület lakossága, ahogy az az 1901. évi népszámlálási adatokból látható, nagyjából megkétszereződött. Bár a régi sugárirányú dülőutak, a Király, a Dohány és a Dob utca esetében (minthogy a körúton túl is folytatódnak) csak felbecsülni tudjuk a vizsgált területre eső népességet, nagyjából 40 000 főre becsülhető a lakosság ezekben az években. Ennek nyomán természetesen a házak száma és magassága is jelentősen megemelkedett, a kerület házállománya 1881 és 1901 között mintegy ezer épülettel gyarapodott. Ha a hetvenes évek elejének átlagmagasságát 0-2 emeletben (1-3 szintben) fogadjuk el, a VII. kerület átlagosan egy emelettel magasabb volt. 1901 -ben az egész területet tekintve ugyan még mindig a földszintes házak voltak többségben (főképp Pacsirtamező és a Városárkon túli területek sok kis épületének köszönhetően), az emeletes házak mezőnyében azonban már a háromemeletesek vezettek. Ezek többsége 1-2 emelet magas volt, de már a 3 és annál magasabb épületek száma is bőven meghaladta a földszintesekét.16 A VII. kerület belső részének átlagos épülete 1901-ben mindenképp háromemeletes volt, lakásainak száma pedig 20 körül mozgott. A legtöbb ház (824) 6-20, a második legtöbb (652) pedig 21-50 lakásos volt. Az ötnél kevesebb lakást magukban foglaló házak száma már nem érte el a 800-at sem, ami az összes háznak alig a harmada. Jellemző, hogy az egyemeletes házak is átlagosan öt15 BUDAINÉ 2004. 16 Budapest fővárosa az 1901 -ik évben 8-10. p.
